Meniscus sérülések

Korábban emlegettük már a meniscusok sérülését, illetve a lehetséges tennivalókat. Most egy kicsit mélyebben ássuk bele magunkat a témába. Több ízületben is találunk meniscust, ami egy kis rostos porcgyűrűt jelent. Legjellemzőbben a térdízületben fordul elő, ahol fontos funkciót lát el és sérülése is igen gyakori.

Két részből áll, ahogy a képen is látható, egy medialis és lateralis ( külső-belső) meniscust külön

böztetünk meg, melyek az ízület szélén kör alakban helyezkednek el. Ha keresztbevágunk egy meniscust, akkor két jól elkülöníthető zónát figyelhetünk meg. A külső, jól erezett részét hívjuk vörös zónának, itt kapcsolódik az ízület tokjához, innen kapja vérellátását. Ez a jó gyógyhajlamú terület, melynek szakadását érdemes megvarrni. Az ízület belseje felé eső fehér zóna ereket nem tartalmaz, ezért sérülése esetén spontán regenerációra nem lehet számítani.

Több fontos szerepük is van a meniscusoknak. Egyrészt rugalmasságuk révén ütközőként funkcionálnak, csökkentve a járás, ugrás során az ízületi porcra jutó terhelést. Másik feladatuk a terhelési felszínek növelése, az erőviszonyok normalizálása. A lábszárcsont felszíne lapos, a combcsont porcfelszíne pedig gömbőlyű. Ennek köszönhetően a térd mozgása, terhelése során a két csont egy ponton találkozna, ami jelentősen fokozott igénybevételt jelentene a porcfelszínek számára. Szerencsére ott vannak a meniscusok, amik ezt a nagy súlyt eloszlaják és így csökkentik a sérülékeny hyalinporc terheit.

A meniscus sérülések a leggyakoribb sportsérülések focisták, kézilabdázók, kosarasok körében, illetve minden olyan sportban, ahol gyakoriak az irányváltások és a játékosok közötti ütközések. Az esetek többségében a medialis ( belső) meniscus szakad, rendszerint terhelés alatti rotációs mozdulat hatására. A csavaró mozdulatra nyíróerők ébrednek a két csont között, melyek a megfeszült puha meniscust könnyen beszakíthatják. Hasonló erők jönnek létre, ha valaki guggolásból hirtelen feláll, ilyenkor az előrecsúszott meniscusnak nincs lehetősége visszaállni eredeti helyére, nyúlni kezd, végül elszakad.

Többféle szakadást különböztetünk meg, annak elhelyezkedése,alakja szerint. Egyszerűbbek a radier és lebenyes sérülések, de előfordulhat lap szerinti szakadás,a meniscus szarvának sérülése, vagy kosárfül-szerű szakadás is. Az eredmény jellemzően minden esetben hasonló. Panaszossá válnak az ízületi mozgások a szakadt porc vongálódása miatt, teljes ízületi elakadás is előfordulhat, ha a levált lebeny beékelődik a két csont közé. A szakadás mellett lévő ízületi porcfelszínek hosszútávon károsodhatnak, mivel a szakadt terület folyamatosan dörzsöli őket. A fájdalom jellemzően a sérült résznek megfelelően, az ízület belső ( vagy külső )pereménél jelentkezik, a Beteg nem tud guggolni, a lépcsőzés is nehezített. Közvetlenül a sérülés után az ízület megduzzadhat, akár be is vérezhet, ez később terhelés során ismétlődhet. Gyakran fordul elő ízületi elakadás, melyet sokszor a Beteg magának is oldani tud megfelelő mozdulatok kivitelezésével.

A térdízület vizsgálatára a legalkalmasabb vizsgálatok a röntgen, UH, és MRI. Röntgenen az esetleg társuló csontsérülések ítélhetőek meg, MRI és UH pedig a lágyrészekről adnak információt. Az UH hátránya, hogy nehezen látni be vele csontos felszínek közé, így rutinos, jó szemű vizsgálóra van szükség a sikeres vizsgálat kivitelezéséhez. Az MRI hátránya,

hogy a hidrogén molekulák eloszlása alapján virtuális képe állít elő, sok esetben figyelhető meg fals pozitív, vagy negatív eredmény ( találati arány kb 85%). Ezek a vizsgálatok a további kezelést nagy mértékben nem befolyásolják, mert ha pozitív a lelet, akkor műtéti kezelés javasolt, ha negatív, de a Betegnek továbbra is panaszai vannak, akkor is műtét javasolt. Ugyanakkor igen hasznos lehet egyéb, a kezelést befolyásoló társsérülések ( porckárosodás, osteochondritis dissecans, keresztszalag sérülés) kimutatására.

Hosszútávon a meniscus sérülés nem optimális állapot az ízület számára a porckárosodás veszélye miatt. Sokszor azonban nem kell azonnal a szikéhez nyúlni, ugyanis kisebb szakadások, melyek nem tartanak fenn tartós ízületi gyuladást, akár teljesen meg is gyógyulhatnak konzervatív kezelés hatására. Ilyenkor nem a szakadt rész forr össze, hanem a levált darab szívódik fel az ízületből, így megszűnik a mechanikai irritáció, mely a fájdalmat provokálja. A konzervatív kezelés lényege a porcerősítő ( chondroprotektív) gyógyszerek szedése, valamint a térdízület stabilitását célzó tornagyakorlatok rendszeres végzése.

Hatástalan kezelést követően, illetve komolyabb sérülések esetén az első választandó beavatkozás a térdízületi arthroscopia ( térdtükrözés). Ez manapság rutinszerűen alkalmazott, kis műtéti terheléssel járó eljárás. A műtét során az ízületbe vezetett kamerával megkeressük a szakadt területet és elsimítjuk az egyenetlen felszíneket. A cél az, hogy ne maradjon vissza beakadható, vagy szabadon mozgó porcrészlet, valamint biztosítva legyen az ízületi porcfelszínek akadálymentes mozgása.

A műtétet követően optimális esetben a végtag másnap már terhelhető, a munkába visszatérés 4-6 hét múlva, a sportolás 2-3 hónap múlva megkezdhető.

Like