A veleszületett csípőficam az egyik leggyakoribb ortopédiai mozgásszervi rendellenesség, 1000 szülésből egy gyermeket érint. Maga a név, csípőficam kissé megtévesztő, hiszen nem minden “ficamos” csípő van valóban kificamodva, nem véletlen, hogy a szakirodalomban a “csípő veleszületett fejlődési zavara (developmental dysplasia of the hip)” kifejezés terjedt el.
A finomabb felosztás a következő típusokat különbözteti meg:
- subluxációt (a combcsont feje és a vápa kisebb felszínen érintkezik a normálisnál)
- ficamot (a combcsont feje nincs az ízületi vápában, azon kívül helyezkedik el)
- instabilitást (vizsgálat során a combcsont feje kinyomható a vápából)
- teratológiás ficamot (születés előtt bekövetkező valódi ficam).
A fejlődési zavar okait okait nem ismerjük. Bizonyos népcsoportok között gyakrabban fordul elő (pl.: amerikai indiánok), míg más népeknél (pl. kínaiak) jóval ritkábban. Ez genetikai eredetre utalhat. Ugyancsakk erre utal az a tény, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei között is volt csípőficamos, tízszer olyan gyakori a rendellenesség. Egyéb hajlamosító tényezők még: a női nem (a betegek 80 %-a lány), az, hogyha a gyermek elsőszülött, valamint szerepet játszik az előfordulásában a méhen belüli elhelyezkedés is, így farfekvés vagy kis mennyiségű magzatvíz esetén gyakrabban találkozunk vele.
A születés utáni pozíció sem mindegy: a csípők fejlődése szempontjából nem előnyös, hogyha a lábak egymással párhuzamosan vannak rögzítve, azaz a gyermek pólyába van kötve (bal oldal). Sokkal jobb a terpesz helyzet (jobb oldal).
Megfelelő szakember által végzett ultrahangos szűréssel, és szükség esetén időben megkezdett hatékony kezeléssel azonban akár műtét nélkül is megelőzhető a későbbi deformitások kialakulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése