A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség, körülbelül 4 ezrelékben fordul elő. Az elváltozás sajátossága, hogy amennyiben időben sikerül kiszűrni és így korán elkezdeni a kezelését, úgy az esetek jelentős részében konzervatív, nem műtétes kezeléssel gyakorlatilag meggyógyítható. Ha azonban csak későn, egy-másfél éves kor körül, vagy még később kerül felismerésre, akkor a gyermekre műtét, vagy műtétek várnak, melyek után sajnos gyakran nem sikerül tökéletes helyzetet elérni. Ilynekor korai csípőkopással,protézis beültetéssel kell számolni. Érthető tehát, hogy a világon mindenhol igen nagy energiát fektetenek az alapos csípőszűrésre.
Hogyan szűrjk a csecsemőt? Fizikális vizsgálattal? Ultrahanggal? Netán röntgennel? Ki szűrje a csecsemőt? A háziorvos? A gyermekorvos? Az ortopéd orvos?
A hazai gyakorlat szerint az újszülött osztályokon a gyermekorvos végzi az első vizsgálatot, mely azonban még csökkent értékű, mert a születés utáni első 4-6 hétben laza kötőszövetek miatt nehezen megítélhető a csípő állapota. A következő vizsgálatot 4-6 hetes kor között célszerű végezni, ezt ideális esetben gyermek ortopédiával foglalkozó szakorvos végzi. Végül 4 hónapos korban szükséges egy kontrollra menni.
Ultrahang vizsgálatot akkor szokás végezni, ha a fizikális vizsgálat során az ortopéd orvos rosszul fejlett csípőt észlel, vagy a csecsemő a ficam szempontjából kockázatos csoportba tartozik. Ilyenkor az ortopédus által végzett ultrahangos vizsgálat pontosan megmutatja a csípő fejlődési rendellenességének formáját, mértékét, így a kezelés is pontosan beállítható.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha az ultrahang ennyire megbízható eljárás, akkor miért nem alkalmazzák mindig? Ennek elsősorban az az oka, hogy nálunk jóval gazdagabb országokban is nehezen megszervezhető és finanszírozható a teljes csecsemő populáció szűrése. Az is tény, hogy igazolt klinikai vizsgálatok sem készültek még, melyek az ultrahang állandó használatát vizsgálták volna. Így aztán ahol a szakember indokoltnak tartja, ott végez ultrahangot is.
És hogy kik tartoznak a rizikó csoportba? Lányoknál 4-8-szor gyakoribb arendellenesség előfordulása. Gyakrabban alakul ki olyan gyerekeknél, akiknél a családban volt csípő fejlődési rendellenesség, a farfekvéses gyerekeknél, a nagy születési súllyal világra hozott gyerekeknél, azoknál, akiknél reatív kevés volt a magzatvíz a méhen belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése