Csontritkulás elleni szerek a protézisek lazulása ellen?

A nagyízületi protézis beültetések az ortopédia slágerműtéteivé váltak a legutóbbi évtizedekben. Köszönhető ez annak, hogy segítségükkel a kopásos eredetű fájdalmak szinte azonnal megszűnnek, a funkció, valamint a mozgások relatív gyorsan visszatérnek, így a protézisek segítségével a betegek visszanyerik a műtét előtti életminőségüket.

A műtétek egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan jelentkezett az implantátumok lazulásából eredő probléma: a protézisek 15-20 év alatt kilazulnak a csontból ezért cserélni kell őket. Ráadásul az esetek egy részében a lazulás következtében igen nagy csonthiány alakul ki, ami alkalmanként komoly kihívás elé állítja az ortopédsebészt.

Új kutatások azonban biztató eredményeket közölnek ezzel a problémával kapcsolatban. Egy angol kutatócsoport megfigyelte, hogy azoknál a betegeknél, akik csontritkulás miatt rendszeres gyógyszeres kezelésben részesültek, közel megfeleződött a protézis lazulások száma a vizsgálat 15 éves időtartama alatt.

A kezdeti eredmények nagyon bíztatóak, azt azonban a kutatók is kiemelik, hogy a pontos elemzéshez további vizsgálatokra van szükség. A jelen tanulmányban ugyanis visszamenőleg nézték át a betegek adatait, ráadásul a két csoport (a csontritkulás elleni gyógyszert szedő és a gyógyszert nem szedő) között jelentős volt a létszámbeli eltérés is (1.900 vs. 40.000) így statisztikailag nehezen értékelhetőek a számadatok. A teljes cikk itt olvasható: http://www.bmj.com/content/343/bmj.d7222.

Mit lehet tenni a térdkalács ismétlődő ficama esetén?

Patella luxatio akkor következik be, amikor a térdkalács (patella) elhagyja a combcsont végén található árkot ( luxálódik). Szinte minden esetben a külső oldal felé ugrik ki, első alkalommal rendszerint sérülésre, de megfelelő gyógyulást követően is jelentősen nagyobb az esélye egy újabb ficamnak.Visszatérő ficamok esetén azonban károsodik a porcfelszín, ami fájdalmas térdkalácshoz, korai artrózishoz vezet, így sebészi megoldás szükségeltetik.

Az első ficamot követően rendszerint konzervatív kezelés a javasolt, amely átmeneti rögzítésből, majd combizomerősítő gyógytornából áll. A kezelés hatékonysága nem bizonyított, de segíthet megítélni, h

ogy ez egy egyszeri ficam volt-e, vagy csak az első a sorban. Első ficam után azonnali műtét nem javasolt.

Ismétlődő (habitualis) ficamok esetén a kiváltó ok határozza meg a műtéttípust, de rendszerint ezeket egymással kombinálva alkalmazzuk.

Egyszerű, arthroscoposan is kivitelezhető műtét a lateralis retinaculum bemetszése ( lateralis release). Ez az erős szalag a tédkalácsot az ízület külső oldala felé húzza, sokszor túl erősen.

Átvágásakor a patella inkább centrálisan helyezkedik el, távolabb a peremtől, ahol ficamodhat. A műtétet sokszor a belső oldali szalag, ízületi tok rövidítésével, raffolásával kombinálják ( tokraffolás). A belső stabilizáláshoz extra húzóerőt biztosíthat a m. vastus medialis (belső combfeszítő izom) áthelyezé

se a térdkalács belső oldalára.

A lábszárcsonton is lehet módosításokat végezni. Itt is több beavatkozás jöhet szóba. Fulkerson-műtét, Elmslie-Trillat-Maquet (igen, ez egy műtét neve), Magyarországon pedig - egyébként érthetetlen okból- Denks-műtétnek nevezik. Mindegyik a TTT (tuberositas tibiae transfer) csoportba tartozik. Lényegük, hogy a lábszárcsontnak azt a területét, ahol a

térdkalács ína tapad (tuberositas tibiae - jól tapintható dudor a lábszárcsont elülső részén) egy kicsit a belső oldal felé, egy kicsit a talp felé helyezzük át. Az ín így a patellát inkább a belső oldal felé fogja húzni, megakadályozva a ficamot.

A Fulkerson-műtét:

A lábam fáj, de az orvosom a derekamat kezeli. Miért?

Bizonyára többen jártak már hasonló cipőben. Elmentek az orvoshoz végtagi panasszal, mire az közölte, hogy valójában a probléma nem a fájdalmas testrészben van, hanem a gerincben, azt kell kezelni. Habár furcsán hagzik, valójában tényleg sokszor ez a helyzet.

A magyarázat pedig igen egyszerű. Teljes testünk idegellátását, beleértve az érző idegeket is, az úgynevezett perifériás idegrendszer látja el. Ezek azok a vékony idegszálak, amik behálózzák a testünket, és közvetítenek minden ingert a központi idegrendszer, jelen esetben a gerincvelő felé. Így tehát ha bármilyen betegség érinti a gerincet, ezáltal a gerincvelőt, az könnyen befolyásolhatja ennek az ingerület közvetítő hálózatnak a működését is. Ha például az ágyéki gerincen létrejön egy porckorongsérv, akkor az az adott gerinvelői szelvényben kilépő ideggyököt nyomhatja, és így az ahhoz az ideghez tartozó területen, például a lábszárban okoz majd kisugárzó panaszokat. Természetesen nem csak a végtagokon alakulhatnak ki ilyen jellegű kisugárzó panaszok, de a törzsön, vagy akár a belső szervekben is. Ha pontosabban akarja tudni, hogy melyik gerincvelői szelvény mely régiók idegellátásáért felelős, kattintson erre a linkre.

Derékfájdalom: injekció helyett torna!

A derékfájdalom az a panasz, mely a leggyakrabban vezeti orvoshoz a betegeket. Érthető, hogy a súlyos tünetekkel, komoly életminőség romlással járó elváltozásra a betegek mielőbb gyógyírt szeretnének kapni, ezért sokszor az orvos a gerinc mellé, vagy a gerinccsatornába adott injekció segítségével próbál akutan segíteni a panaszokon. Egy most elvégzett tanulmány azonban lehet, hogy véget vet ennek a gyakorlanak.

Egy norvég orvosok által elvégzett vizsgálatba (1) összesen 116 beteget vontak be, akik súlyos derékpanaszok miatt szorultak kezelésre. Állapotuk komolyságát jelzi, hogy átlagosan 64-160 hete panaszkodtak fájdalmakról, és 32-37 hetet töltöttek a vizsgálatot megelőzően betegállományban. Az embereket 3 csoportba osztották: az első csoportban a páciensek a gerinccsatornába kaptak igen erős gyulladáscsökkentő hatással, de emellett számos mellékhatással is rendelkező szteroid injekciót, a második csoportban a gerinccsatornába terápiás hatás nélküli fiziológiás sóoldatot fecskendeztek, míg a harmadik csoportban a bőr alá juttattak injekcióval 2 ml fiziológiás sóoldatot, melynek szintén nincs gyógyító hatás. A betegeket megvizsgálták 6, 12 és 52 hetes korban és felmérték állapotukat, panaszaikat, fájdalmaikat. A tanulmány lezárásakor azt tapasztalták, hogy a 3 csoport között érdemi különbség nem volt.

Ezek ismeretében úgy tűnik, hogy nincs értelme az injekciók okozta esetleges szövődményeknek, valamint a beadott anyag mellékhatásainak kitenni a betegeket, hanem a norvég kutatók ajánlásának megfelelően derékfájdalom esetén elsősorban gyógytornát, fizikoterápiát, esetleg non-szteroid gyulladáscsökkentőket célszerű alkalmazni.

1.: Iversen T, Solberg TK, Romner B, et al. Effect of caudal epidural steroid or saline injection in chronic lumbar radiculopathy: multicentre, blinded, randomized controlled trial. BMJ. 2011;343:2-15.

A vállízületi kopás, artrózis okai

Közkeletű, de téves vélemény, mely szerint csak az alsó végtag nagy ízületeit (csípő, térd boka) kell teherviselő ízületnek tekinteni. Biomechanikai kutatások alapján egy átlagos súlyú ember vállában, miközben 90 fokig emeli a karját, a testsúlyának megfelelő erő ébred. Amennyiben a karjában 5 kg súlyt is tart, úgy a vállízületben már a testsúly 2.5-szeresének megfelelő erő préseli egymáshoz az ízfelszíneket. Ez pedig megfelel annak az erőnek, ami a csípőízületben dolgozik járás során. Nem csoda hát, ha ez az erő képes arra, hogy – különösen arra hajlamos emberek esetén – degeneratív, kopásos folyamatokhoz vezessen. A legegyértelműbben az a tény utal erre, hogy a váll a csípő és a térd után a harmadik leggyakrabban érintett ízület kopás, artrózis szemponjtjából.

Az ismeretlen okból kialakuló artrózis mellett ismerünk olyan betegségeket, amik hajlamosítnak a kopás idő előtti megjelenésére. Ilyenek lehetnek: a rotátorköpeny szakadás, az ízületi felszíneket érintő törés, instabilitás, többszörös ficam a kórelőzményben, ízületi gyulladásos betegség, stb. Szerencsére a kopásra ma már létezik biztonságos megoldás, a protézis beültetés.

Műtét ismétlődő elülső vállficam esetén

A vállficam sajnos gyakran ismétlődik. Ilyenkor nem csupán az ízületi vápát körülvevő rostos porcgyűrű sérülése, azaz a Bankart sérülés okoz gondot, de gyakran maga a csontos vápa is sérül, letörik belőle egy darab. Az is előfordul, hogy a rostos porcon (labrum) kívül a környező tok is jelentősen meggyengül a visszatérő ficamok miatt. Végül szintén nem ritka, hogy azoknál a betegeknél, akiknél rendszeresen (10-15 alkalommal) ismétlődő ficam jön létre, az ízületi vápa veleszületetten kisebb a normálisnál. Ezekben az esetekben a Bankart műtét nem elegendő. Részben a rendszerint meglevő csontos sérülés miatt, részben amiatt, mert a sokszori ficam által meggyötört, meggyengített lágyrészek (tok, labrum) fizikaliag nem elég erősek ahhoz, hogy helyben tartsák a felkarcsont fejét. Ilyenkor tehát más megoldást kell választani.

Az egyik lehetőség, ha a veleszületetten kicsi, vagy törés miatt kisebb felszínű vápát egy átültetett csontdarabbal kiegészítjük. A legegyszerűbb a csontot csípőlapátból venni. Így a beültetett új csonttal együtt a vápa felszíne megnő, és a felkarcsont feje nem tud lecsúszni róla. Hátránya a műtétnek, hogy két metszésből történik (váll + csípőtájék), és a csípőlapát feleti seb a műtét utáni időszakban panaszos lehet. Elvileg szóba jöhet csontbankból származó csont átültetése is, azonban ezek a csontok a saját anyagnál mindig nehezebben gyógyulnak meg.

A másik, talán szerencsésebb, ezért népszerűbb megoldás, amikor az

úgynevezett hollócsőr nyulványt (processus coracoideus) helyezzük át a vápa elülső részére. Ezzel nem csupán annyi történik, hogy megnő a vápa felszíne, hanem a csonttal együtt a tapadó izmok is áthelyezésre kerülnek, és új helyükön úgy helyezkednek el, hogy éppen a ficamodni készülő felkarcsont fejét támasztják alá, lehetetlenné téve ezzel a ficamot. Ezt a műtétet nevezik Latarjet-műtétnek, és jelenleg az egyik legnépszerűbb beavatkozás visszatérő ficamok stabilizálásban. Annyira szellemes megoldás, hogy egyes iskolák első ficam esetén is kizárólag ezt a megoldást alkalmazzák.

Rotátor köpeny rekonstrukció

A rotátor köpeny szakadását nem feltétlenül kell műtéttel kezelni, azonban ha aktív korban levő embernél, különösen, ha sérülés után, jó izomállomány mellet jön létre a szakadás, és az kifejezett panaszokat, fájdalmat is okoz, akkor a sebészeti beavatkozás jelentheti a megoldást.

Fontos, hogy mielőtt műtétre kerül valaki, megfelelő mozgástartománya legyen, ugyanis a műtétek egyik leggyakoribb szövődménye a beszűkült mozgások kialakulása, a merev, fájdalmas ízület. Szükséges tehát, hogy a műtétre jó mozgástartománnyal érkezzen a beteg, mert a beavatkozás után ebből a mozgástartományból valamennyit rendszerint elveszít.

A műtét során a leszakadt ín kerül visszarögzítésre a felkarcsonthoz. A rögzítés módja többféle lehet. Amennyiben arthroscopos, vagy úgynevezett mini-open, azaz minimalis feltárással, az izmok megkímélésével járó technikát alkalmaznak, úgy rendszerint csavarok segítségével kerül visszarögzítésre az ín. Amennyiben hagyományos, nyitott eljárással történik a beavatkozás, akkor gyakran rögzítik az ínat varratokkal a csonthoz.

Akármelyik technikát is választják, fontos tudni, hogy a műtét során a gyógyuláshoz elengedhetetlen első lépés történik meg, azaz az ín az eredeti helyére kerül. A gyógyuláshoz azonban idő kell, így a végtagot a műtét utáni időszakban kartartóban szükséges rögzíteni. 4-6 hetes (szakadástól, műtéti technikától függően) rögzítés után lehet elhagyni a kartartót, majd ezt követi a tapasztalt gyógytornász által vezetett torna, mely ugyanúgy a gyógyulás záloga, mint a megfelelő sebészeti ellátás. A teljes gyógyulás ideje 6-9 hónapot is igénybe vehet.