Jóból is megárt a sok!

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!

Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.

Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.

És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

Fuss többet, tovább élsz!

Közhelyszerű tény, hogy a redszeres testmozgás több módon is segít az egészségmegőrzésben: javítja a légzési és keringési rendszer állapotát, rendezi a cukorháztartás zavarat, csökkenti a testsúlyt, így ritkábban fordul elő elhízás, mérsékli a vérnyomást, stb. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban egyre nehezebb időt találni minőségi mennyiségű és időtartamú sportolásra. Megjelent azonban pár éve egy új irányzat, melynek hívei rövid ideig, de rendkívül intenzív testmozgást végeznek, annak reményében, hogy így kevesebb idő ráfordításával ugyanolyan kedvező hatást érhetnek el, mint a hosszabb ideig tartó sportolással.

A fáradásos törés

Talán kevéssé ismert tény, hogy csonttörést nem kizárólag komoly sérülés következtében fellépő nagy erőbehatás okozhat. Nem ritkán a rendszeres, ismétlődő, túleröltetéssel párosuló terhelés is komoly károkat okozhat, akár csonttörést is. Az ílyen mechanizmussal létrejövő töréseket nevezzük fáradásos törésekneknek. 

Mezitlábas futócipő

Korábban már írtunk a futásban egyre inkább terjedő új irányzatról, a mezitlábas futásról. A természetességre való törekvés egyik aránylag új eredménye a mezitlábas futócipő (barefoot running shoe). Ez gyakorlatilag egy rendkívül finom, rugalmas, vékony, de ellenálló anyagból készülő, zokni szerű cipő, aminek a talp része is vékony. Az elkészítése során különös gondot fordítottak arra, hogy minnél jobban kövesse a láb természetes alakját.

A mezitlábas futócipő használata túl azon, amit a meztilábas futással kapcsolatos korábbi bejegyzésünben írtunk (csökkent nagyízületi terhelés, kíméletesebb igénybevétel, jobb biomechanika, bővebben olvashatnak róla itt), specialis mozgásmintára kényszeríti a futót. Természetes körülmények között futás közben nem a sarokütéssel kezdődik a járásciklus, helyette az előlábunkra érkezünk a lépés első fázisában, így csillapítjuk a testünk súlyából adódó lendületet, és innen rugaszkodunk el újra. Ez lenne a teljesen természetes futó mozdulatsor, amely nagyobb teljesítményre ad lehetőséget. A mezitlában futócipő használatával ezt a mozgásmintát vagyunk kénytelenek használni, hiszen - komoly ütéscsillapítással rendelkező sarokrész híján - cipőnk nem is enged más technikát.

Sokat elárul ez a videó, ahol a hagyományos és a mezitlábas futócipőben megtett egy-egy lépésciklust láthatjuk lassítva.

Ha utánanézünk, azt látjuk, hogy a sprinterek - köztük Usain Bolt, a világ jelenlegi leggyorsabb embere - szintén úgy futnak, hogy az előlábra érkeznek, nem sarokra. (a video végén a lasított részben lehet legjobban látni)

Ugyanakkor az új cipő viselői rendszeresen kiemelik, hogy nehéz megszokni a cipőt, gyakran nehéz felvenni, és esetenként kényelmetlen is lehet. Az ütéscsillapítás teljes hiánya miatt pedig meggondolandó, hogy milyen talajon futunk vele: a kemény talaj (cement, kő, márvány) a beszámolók szerint "brutális" lehet, ugyanakkor a futópad ideálisnak tűnik egy próbára. A lúdtalp úgy tűnik, nem jelent problémát a használata során.

Bővebbet a témáról itt olvashat.

Facebookolom

Új módszer a vállficam nem műtétes kezelésében

A vállízület a mozgásszervrendszer legszabadabb ízülete. Köszönhetően ennek, karunkkal egy teljes gömbfelszín több, mint a felének megfelelő pontokat tudunk elérni. A szabadságnak azonban ára van: a vállízület messze a leggyakraban ficamodó ízületünk. Az esetek döntő többségében (kb. 98 %-ban) elülső-alsó ficam alakul ki, mely rendszerint az ízületi vápa rostos porcának (labrum) szakadásával jár együtt (Bankart-laesio).

Sajnos a ficamok általában fiatal korban jelentkeznek, és gyakori az ismétlődésük: 20 éves kor alatt elszenvedett ficamnál a ismétlődés valószínűsége a szakirodalom szerint 66 és 94 % között mozog, de 30 év alatt is 50-64% esély van az újabb ficamra.

A vállficam mechanizmusa



Elülső-alsó ficam élőben

A hagyományos nem műtétes kezelési stratégia szerint a ficamodott vállízületet repozíció, azaz az ízületi vápába való visszahelyezés után rögzíteni kell 3 hétre úgy, hogy a kart beforgatott helyzetben a törzshöz erősítjük. Ezt követi szerencsés esetben a gyógytorna. Sajnos azonban ismerve a fenti számokat ez az eljárás nem túl sikeres.

Japán szerzők Itoi vezetésével 2007-ben közölték új módszerüket, mely szerint a ficam után a kart kiforgatott helyzetben rögzítik. Így a vállízület tokja elöl, ahol a rostos porc leszakadt, megfeszül, és a leszakadt rostos porcot a feszülő tok pont oda szorítja, ahova vissza kell forrnia. A kar beforgatott helyzete mellet a laza elülső toknak ilyen hatása nincs, így az esély is kisebb arra, hogy a leszakadt labrum a megfelelő helyre tapadjon vissza.

Az Itoi és munkatársai által közölt eredmények meggyőzőnek tűnnek, úgyanis az ő eljárásukkal kezelt betegeknél a ficamok ismétlődését 38 %-al sikerült csökkenteni, összehasonlítva a hagyományosan kezelt csoporttal.

A cikkről bővebben itt olvasthat.

Facebookolom

Mezitláb fussunk, vagy cipőben?

Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozik a sportegészségügy azzal, hogy a mezitláb futás vagy a cipőben futás az egészségesebb-e. Ismert, hogy a nem megfelelő talajon, nem megfelelő cipőben végzett rendszeres futás nagy megterhelést jelent az ízületekre, annyira, hogy akár a kopásos folyamatokat is felerősíthetik. Amerikai kutatók legutolsó eredményei új megvilágításba helyezik ezt a kérdést.

Dr. Kerrigan és munkatársai 86 felnőttet vizsgáltak, akik először mezitláb, majd cipőben futottak futópadon. Eközben összesen 10 kamerával és 16 jeladóval rögzítették az alsó végtagok mozgásait, valamint a futópadon mérték a keletkező erőket. Azt találták, hogy cipőben futáskor a csípő ízületekben 54, míg a térd ízületekben 36 %-al ébredt nagyobb forganyomaték, mint amikor a futók mezitláb voltak. Ezek alapján arra következtetnek, hogy a megnövekedett erő az ízületeken belül nagyobb igénybevételt jelent, ami elősegítheti a kopásos folyamatok fegyorsulását.

A szerzők figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a vizsgálat eredményei és következtetései több szempontból is kérdésesek: a mérés nem volt teljesen pontos, mindenki, a saját biomechanikájától függetlenül ugyanolyan futócipőt kapott, és az sem egyértelmű, hogy a megnövekedett erő egyenesen vezetne a felgyorsult kopáshoz.

Úgyhogy a kérdés továbbra is nyitva áll: mezitláb, vagy cipőben fussunk? Önök szerint?

A cikkről bővebben itt olvashatnak:

http://www.medscape.com/viewarticle/718663?src=mp&spon=8&uac=70680CN

Nyomjuk meg! Sport kompresszió = nagyobb teljesítmény, gyorsabb regeneráció

Az sport-élettanban folyamatosan keresik a lehetőségeket a teljesítmény fokozására, a regeneráció gyorsítására.

Ennek a kutató munknak a legfrissebb eredménye a sport kompresszió kidolgozása. A módszer lényege az, hogy egy-egy testrészünkre az adott testájéknak megfelelő, a test középpontja felé haladva fokozatosan emelkedő nyomást helyezünk. Erre a legegyszerűbb módszer egy speciális kompressziós segédeszköz viselése, mely egyszerűsége ellenére rendkívül sokrétűen fejti ki jótékony hatását:

• összenyomódnak a felületes vénák, fokozva ezzel az izmok vérellátását

• a fokozott vérellátás emeli az izmokhoz eljutó oxigén mennyiségét, így növelve a teljesítményt

• a felgyrorsult vérátáramlás gyorsabban szállítja el az izmokból a felszaporodott anyagcsere termékeket, így például a tejsavat, ezzel is fokozva a regenerációt, és késleltetve a kifáradást

• javul a testrészek hőháztartása

• a felületes helyzetérzékelő receptorok (központi idegrendszeri jeladók) működése révén javul a koordináció, így pl. kosárlabdázóknál a dobások pontossága

• az izomrostok összenyomásával csökken a húzódásos sérülések kialakulásának kockázata

Összességében azt találták, hogy a sportkompresszióval a teljesítmény kb.

5 %-al növelhető úgy, hogy közben az energiafelhasználás 6 %-al csökken.

Bővebben a témáról itt olvashatnak:

http://www.sisegely.hu/index.php?page=92&lang=_hu

vagy az alábbi videóból tájékozódhatnak.

Hogyan tudjuk elkerülni a sí baleseteket?

Aki szenvedett már el síbalesetet, pontosan tudja, hogy egy húzódás, ficam, vagy törés hogyan tudja tönkretenni a régóta vágyott téli pihenést. Érdemes tehát néhány alapvető szabályt betartani, amikkel a sérülések nagy része elkerülhető.

Ezek a következők:

• síelés előtt készítsük fel szervezetünket rendszeres edzésekkel a megnövekedett terhelésre, hogy megfelelő állóképességünk legyen
• csak megfelelő felszereléssel induljunk neki a hegynek
• a tudásunknak megfelelően sebességgel, a tudásunknak megfelelő nehézségi fokozatú pályán csússzunk
• vegyük figyelembe a hó állapotát és az időjárást
• ne térjünk le a kijelölt pályáról
• magashegyi síelésnél hagyjunk időt szervezetünknek a megváltozott környezethez való hozzászokáshoz
• ne síeljünk egyedül, mindig többen vágjunk neki a lejtőnek

Ezekkel az egyszerű, sokszor magától értetődő, mégis gyakran be nem tartott szabályokkal sok sérüléstől megóvhatjuk magunkat, és a téli kikapcsolódás így tényleg kikapcsolódás lesz, nem pedig egy szomorú emlékű kórházi kaland.

Bővebben a témáról: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/news/fullstory_93564.html

Unhappy triad - a szomorú trió

Ha már síelésnél tartunk, esen néhány szó a gyakori sérülésekről is. Az előző bejegyzésben olvashattunk a koponya és fejsérülésekről, jöjjenek most a térdsérülések.



A lábszárcsont és combcsont törése mellett gyakoriak a térdízület lágyrészeinek sérülései. Leggyakrabban rotációs mechanizmussal történik a szalagok, meniscusok szakadása. Egy igen súlyos, komplex sérüléstípus az úgynevezett unhappy triad.






A találó név a belső oldalszalag, az elülső keresztszalag és a belső meniscus sérülését takarja. A láb kirotációjakor, a térd befelé dőlésekor, kifelé csavarodásakor jöhet létre.
Ez a kombináció teljes térdízületi instabilitást okoz, általában műtéti ellátást igényel. El kell látni a szakadt meniscust és elülső keresztszalagot, az oldalszalag általában konzervatív úton is gyógyítható.

további info: http://www.sports-injury-info.com/unhappy-triad.html

Video: változatos mechanizmusok különféle sérülésekre síelőknél. ( 0:33-nál unhappy triász garantált) Egyben újabb felhívás a bukósisak fontosságára.

http://www.youtube.com/watch?v=co4IAFMXB00

Síeljünk, snowboardozzunk bukósisakban!

Évente visszatérő téma, hogy a téli sportok mennyi veszélyt rejtenek magukban. Ez igaz is, azonban megfelelő előkészületekkel és védőfelszereléssel a sérülések jó része elkerülhető.

Egy Kanadában, 2008-ban megjelent könyvből derül ki, hogy átlagosan 100.000 síelőre jut 4.800 sérülés. Szerencsére a sérülések döntő többsége hosszabb-rövidebb idő után gyógyul, azonban a százezer síelőből 3.2 sérülése katasztrófális. Ezen katasztrófális sérülések 75 %-ák férfiak szemvedik el; a sérültek 65 %-a 11-30 év közötti. A leggyakoribb ok a koponya sérülés.

Bővebben a témáról: http://www.thinkfirst.ca/documents/AlpineSkiingTips-final.pdf

Ínhüvelygyulladás - tenosynovitis

Ismét a sors fintora: Miután az égig dícsértem a fallabdázást, össze is csomagoltam és két hét kihagyás után ismét ütőt fogtam a kezembe. Csakhogy nem a már jól megszokottat, hanem egy eddig sosem próbált darab akadt a kezembe. Az eredmény, iszonyat fájdalom a jobb csuklómban, melynek mozgásai is jelentősen beszűkültek. Diagnózisom: tenosynovitis, vagyis ínhüvelygyulladás.
Általában egyenletes, hosszantartó, erős megterhelés, vagy szokatlan tartási rendellenesség ( számítógép billentyűzet, egér használata) váltja ki a mozgató inak tokjának megvastagodását, gyulladását. Hatására az ín már nem tud könnyedén csusszani, akadozik, ez érezhető ropogást, mozgásbeszűkülést okoz, mely természetesen fájdalommal is jár.
Kezelésében legfontosabb a kímélet, az adott ízület rögzítése, ill passzív tornásztatása. A Nem Szteroid gyulladáscsökkentők használata ( akár tabletta, akár gél formában) szintén erősen javasolt. Az ízület polcolása, jegelése is sokat segíthet a gyógyulásban. A terhelés fokozatos növelése nagyon fontos, mely a folyamat könnyen krónikussá válhat és sok panaszt okozhat a beteg számára. Az ímént említett kezelés nálam eddig bevált, szépen csökkennek a panaszok , szerintem a hét végén ismét bevállalok egy játszmát, immár a megszokott ütővel.

Fallabdázni márpedig muszáj!

Mindenkinek javaslom, hogy találjon egy olyan sportot, amit mindenkor szívesen űz. Külön hasznos, ha ez a mozgásfajta a mindennapi életvitelhez szükséges izmaink, ízületeink általános állapotát szintentartja, javítja. Blogíró kollégáim a futásra és az úszásra esküsznek és nagyon helyesen teszik, bár a futás eléggé igénybe veszi a térdízületeket, de ez megfelelő cipőválasztással ( lásd előző bejegyzésünk) csökkenthető. Az én sportjaim a fallabda ( squash) és a röplabda. Lássuk mennyire igazak a squashra az előbb említett kritériumok!

A fallabdát jól tapadó cipőben játsszák, a labda apró és nagy sebességgel pattog, bármelyik falra üthető. Ennek következményeképpen a játékosok mozgásában gyakori irányváltások dominálnak, melyek különösen igénybeveszik a bokaízületeket, valamint a térdek feszítő izomzatát, szalagrendszerét és az ízületi porcot. A rotációs mechanizmusok gyakran okoznak meniscus sérülést. A labda sokszor csak néhány centiméterrel a padló felett repül, emiatt a játékosok előrehajolva ütik meg. Az ágyéki gerincszakasz számára a folyamatos hajolás-felegyenesedés komoly próbatétel, a gerinc menti izomzat jelentős munkavégzésre van ítélve. Az irányváltások és a hirtelen elindulások-megállások szintén fokozott terhelést jelentenek a törzsizomzat számára. A vállak ( legalábbis az ütőt fogó oldalon) sem ússzák meg a fallabdázást, a nagy kilengéssel járó, nagyenergiájú lendítések könnyen sérüléshez vezethetnek.

Elolvasva amit írtam, a fallabdázás nem tűnik különösképpen egészséges sportágnak. És mégis! A rendszeres edzések során az izmok, ízületek kiválóan alkalmazkodnak, felnőnek a feladathoz, ennek hatását pedig a mindennapokban is érezzük. Kevesebb a derékfájás, a törzsizomzat tónusa fokozódik, a combizomzat megerősödik. Megfelelő bemelegítést követően, folyamatos koncentrációval és odafigyeléssel elképesztően szórakoztató tud lenni a squash. Fontos az izomzat karbantartása, különösen hosszabb kihagyás után érdemes edzés előtt néhány alkalommal átmozgatni a térdstabilizáló izomcsoportokat, valamint a törzs- és gerinc tartóizmait. Ebben nem szégyen gyógytornász segítségét kérni, de egyszerű, otthon is elvégezhető gyakorlatokról van szó. Ha ezeket szabályokat betartjuk, a fallabda kiváló kikapcsolódást biztosít, javítja mozgáskoordinációnkat, állóképességünket, reflexeinket, segíti koncentrálóképességünket, helyzetfelismerésünket. Arra az egy órácskára az ember elfelejti a főnökét, a munkáját, a gondokat, a problémákat. Tökéletes kikapcsolódás. Jópofa a futás is és az úszás is, de fallabdázni muszáj!

A videón Jonathon Power. A labdát ne is próbáljuk meg követni, figyeljék a fehér pólós játékost...

A futás eufóriát okoz és függőséget alakíthat ki

A legújabb kutatások alapján vált ismertté a tény, hogy a rendszeres testmozgás,

így a futás a szervezetben a morfiumhoz hasonló vegyületeket, úgynevezett

endorfinokat szabadít fel, így a rendszeres testedzés jó hangulatot kiváltó hatása

is érthetővé válik.

A Tufts Egyetemen állat kísérleteket végeztek, melyek során két

patkánycsoportot vizsgáltak. Az egyik csoport ketreceibe tettek futó

kereket, a másikéba nem. Emellett mindkét csoportot megfelezték, és míg

az első csoportfél egész nap kapott táplálékot, addig a másik csak napi

egy órán át, hogy kevesebb időt töltsenek táplálkozással és több idejük

maradjon futni. A több hétig tartó kísérleti körülmények után az állatoknak

naloxont, a morfium és az endorfinok ellenszerét adták be. Azt vizsgálták,

hogy a beadott szer milyen erős megvonási tüneteket okoz,

így arra kaptak választ, hogy a kísérleti felállás alatt mennyi endorfin

szabadult fel az állatoknál. A várakozások szerint a nagyobb mennyiségű

endorfinhoz szokott patkányok között a naloxon beadása súlyosabb

megvonási tüneteket kellett, hogy okozzon, mint azoknál az állatoknál,

amelyek kevesebb endorfinhoz voltak szokva.

Az eredmények kiértékelése alátámasztotta az előzetes elvárásokat:

azoknál az állatoknál, akik szinte egész nap futhattak, jelentősen erősebb

megvonási tüneteket észleltek, mint a másik csoport állatainál, így bizonyítást

nyert, hogy a rendszeres testmozgás az endorfinok felszabadításán keresztül

jó hangulatot okoz. Talán ez lehet a magyarázata az örökérvényű

"ép testben ép lélek" mondásnak is!

A cikk a Behavioral Neuroscience című folyóiratban olvasható teljes terjedelmében

itt: http://http://www.apa.org/journals/releases/bne1234905.pdfapa.org/journals/releases/bne1234905.pdf

Vállbetegségek 2. rész - A vállízület ütközéses szindrómája (impingement-syndrome)

A vállízület egyik leggyakoribb betegsége az úgynevezett ütközéses szindróma (impingement-syndrome). Ilyenkor a vállcsúcs alatti anatómiai tér – rendszerint gyulladás miatt – beszűkül, és a rotátor köpeny minden egyes felkar mozdulat során becsípődik a vállcsúcs és a felkarcsont közé súlyos, egyre erősödő fájdalmat kiváltva.

A leggyakrabban megeröltetés, kisebb-nagyobb sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.

Miért fontos a jó futócipő? Melyek a jó futócipő ismérvei? Milyen cipőt válasszunk?

Futás során lépésciklusonként minden egyes talajt érés egy-egy ütésként jelentkezik, így ez a sport fokozott megterhelést ró az alsó végtag teherviselő ízületeire, a bokára, tédre és a csípőkre. Emellett a folyamatosan ismétlődő tengelyirányú terhelés igénybe veszi a teljes gerincoszlopot is, leginkább az ágyéki-keresztcsonti és az ágyéki-háti csigolyák átmeneténél. Hogy ennek a folyamatosan ismétlődő erőnek a káros hatásait csökkentsük, rendkívül fontos, hogy hol, milyen talajon és milyen cipőben futunk. Elsősorban a természetes, füves talajok, valamint a külön erre a célra készített futófelületek ajánlatosak a rendszeres futásra, amennyiben ez lehetséges, a beton, aszfalt kerülendő, hiszen a túl kemény talajra való érkezéskor lényegesen komolyabb erők hatnak a mozgásszervrendszerre is.

A jó futócipő felépítésénél fogva segít elkerülni a túlterhelésből adódó panaszokat, emellett segíthet a sérülések megelőzésében is.

A futócipőnek alapvetően két elvárásnak kell megfelelnie: könnyűnek kell lennie, hogy lehetőleg ne jelentsen plusz terhet sportolás közben, ugyanakkor ellenállónak is kell lennie, hogy a futás során hatékonyan tudja csillapítani az ütéseket. Nyilván minél könnyebb egy cipő, annál kevésbé ellenálló, és fordítva. A kifejezetten versenyre készített futócipők rendszerint lényegesen könyebbek (kb 180-240 g), ugyanakkor 150-300 km után elhasználódnak. A hétköznapi, vagy hobby futásra alkalmas cipők nehezebbek ugyan (kb. 300-400 g), de ezek 700-1000 km-t is kibírnak. Különösen igaz ez a terepfutásra tervezett cipők esetében, melyeknél a felsőrész felépítése is ellenálló anyagokból történik, hogy az egyenetlen talajon való futás közben jelentkező többlet terhelést bírják. Fontos lehet még, hogy kinek milyen a lábboltozata, milyen a lábformája. Célszerű tájékozódni futócipő vásárlása előtt, hogy futás közben lábunkkal inkább befelé, középen, vagy éppen a talp külső éle felé terhelünk-e, ugyanis ennek megfelelően lehetőség van a cipők közötti választásra. Legegyszerűbb módszer ennek eldöntésére, ha megnézzük valamelyik korábbi futócipőnket, és leellenőrizzük, hogy a talp melyik részét koptattuk el. (a témáról többet a lenti videón hallhatnak) Ugyancsak létezik egyes gyártók kínálatában azonos méreten belül különböző lábszélességre gyártott cipő is, így a szélesebb lábúak is találhatnak maguknak kényelmes lábbelit. Mindenképpen fontos, hogy kényelmesen illeszkedő, a lábujjak előtt kb 0.5-1 cm szabad helyet adó, így a funkcionális hosszat biztosító cipőt válasszunk. A cipőt ne használjunk tovább, mint amit a gyártó ajánl, mert egy bizonyos távolság megtétele után a cipő anyagai elhasználódnak, így a felső rész kevésbé lesz képes tartani a lábat, teret engedve esetleges sérüléseknek. Emellett a talp rész anyaga is meggyengül, csökken a talajt éréskor kifejtett tompító hatás, és ez hosszú távon komoly ízületi problémákhoz vezethet.

Kinezio Tape a labdarúgás élvonalában is!

A napokban fantasztikus sikerrel zárult U20-as futball világbajnokságon, valamint a bajnokok ligája elmúlt fordulójában több játékoson is láthattuk a Kinezio Tape-et. Amint az a mellékelt fotón is látható, az élsprotban is előszeretettel alkalmazzák ezt a modern eljárást húzódások, rándulások kezelésére. A képen az Inter focistája, Cambiasso combján látható a gyógyítő erejű szalag.

Vállbetegségek - anatómiai alapok 1. rész

A civilizált életformával járó, a felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalmak képében. A váll eredetű fájdalmak pontos megértéséhez szükséges ismerni a vállízület anatómiájának alapjait is: a váll az emberi test legnagyobb mozgásterjedelmű ízülete, egyik másik ízülettel sem vagyunk képesek ilyen szabad mozgásokra. Ahhoz, hogy a felkarcsontot ilyen tág határok között tudjuk mozgatni, részben szükség van a környező ízületek mozgásaira, ugyanakkor a lapocka és a felkarcsont közötti ízület különleges felépítésére is. A szabadságnak azonban ára van: nevesen a felkarcsont rögzítettsége az ízületi vápában relatív szegényes. A sekély vápa szélén mindössze egy vékony porcgyűrű található, mely – több más képlet melett – az ízület stabilitásáért lesz felelős. Érthető tehát, hogy ha ez a vékony gyűrű megsérül, könnyen válik instabillá az ízület. Ennek is köszönhető, hogy a leggyakrabban ficamodó ízület is éppen a váll. A felkarcsont feje leggyakrabban előre és lefelé ficamodik, ilyenkor gyakran megsérül a stabilitásért felelős porcgyűrű, az úgynevezett labrum is, emellett a felkarcsont fején is benyomat, az úgynevezett Hill- Sachs laesio alakul ki. A sérülés mechanizmusát megtekintheti az alábbi videon:

A következő bejegyzésben a vállízület egyik leggyakoribb elváltozásáról, az ütközéses syndromáról írunk.

Bővebb információért, a betegség kezelésével kapcsolatos felvilágosításért, gyógytornáért forduljon bizalommal a Menta Egészségközpont munkatársaihoz!

Kinesiotape

A nyári sportműsorok alkalmával sokaknak feltűnhetett néhány sportoló különböző színű szalagokkal a testén. Hát ők minden valószínűség szerint a Kinesiotape módszerét alkalmazták. De mire is jó ez?
Izomgyulladás esetén a bőr és az izom közötti terület komprimált. Ebből következik a nyirokfolyadék csökkentett mértékű kiáramlása a gyulladásos területről, amely a nyirokrendszer zavarához vezet. Ez a kompresszió és a nyirokfolyadék csökkent lefolyása ingerli a fájdalom receptorokat a bőrben és lokális fájdalom kialakulásához vezet. Ha a bőrt az érintett területen a szalag felhelyezése előtt és közben megnyújtjuk, a bőr a felragasztott szalaggal együtt a nyugalmi állapotba való visszahelyezést követően hullámos bőrráncot képez. Ez a bőrránc-effektus képezi a Kinesiotape módszer legfontosabb alapelvét. A megemelés következtében fokozódik a nyirokképződés a cutis-subcutis területén lévő nyirokkapillárisaiban. Ezáltal a nyirokfolyadék egyszerűbben tud a nyirokrendszerbe visszajutni, csökken a nyomás a szövetközti térben így a bőr receptorok ingerlése is csökken. Bővebben a http://www.mentakozpont.hu -n vagy személyesen a Menta Egészségközpontban!

Melyik a számomra legmegfelelőbb sport?

Általánosan elmondható, hogy a rendszeres sportolás jó hatással van a szervezetre. Növeli az állóképességet, fejleszti az izomzatot, mozgáskoordinációt. Segítségével megelőzhetőek a keringési, szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség. Segít a felesleges kilók, zavaró zsírpárnák leküzdésben, bőrünket, izomzatunkat feszessé teszi, javítja a testtartást. Mozgásszervi megbetegedések esetén, sérüléseket követően a gyógytorna, izomerősítés, óvatos sportolás elengedhetetlen a mielőbbi felépüléshez.
Oda kell azonban figyelni, hogy milyen sportot is választunk! Elővigyázatlan, túlzott terheléssel könnyen a várt hatás ellenkezőjét érhetjük el. Minden sportban egyedi mozgásmintákat találunk, melyek egyes izmokat, ízületeket jobban, másokat kevésbé terhelnek. Fontos, hogy elvárásainknak, terhelhetőségünknek, esetleges panaszainknak megfelelően válasszuk ki a sportágat, így hatékonyabbá téve a mozgást!
Az alábbiakban néhány testtájat veszünk górcső alá, összefoglalva, hogy melyik mozgásminta javasolt, vagy nem javasolt az erősítésére. Természetesen javaslataink nem azt jelentik, hogy a felsorolt sportokat egyáltalán nem szabad végezni, hanem csak annyit, hogy fokozott odafigyeléssel, előre megtervezett intenzitással érdemes az újfajta mozgást elkezdeni. Panaszok, sérülés, illetve bizonytalanság esetén érdemes állapotfelmérést végeztetni, feltétlenül javasolt mozgásszervi szakorvos segítségét kérni a megfelelő sport kiválasztásában.

Derék, ágyéki gerincszakasz

Az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz a derékfájdalom, lumbágó. Ennek legfőbb okai rendszerint az irodai munkakör, illetve a túlzott fizikai terhelés. Irodában a rossz üléspozíció, mozgásszegény életmód, fizikai munka esetén pedig az izomzat számára túlzott terhelés a fájdalom forrása.
Javasolt: Olyan sport, mely a gerincet a lehető legkevésbé veszi igénybe, de az izomzatot jól átmozgatja. Ilyen a rendszeres úszás ( elsősorban hát- és gyorsúszás), mely a gravitáció kikapcsolásával leveszi a terhet a gerincről és az ízületekről, de az izomzat nagy részét igen hatékonyan erősíti. Már kialakult, vagy rendszeresen visszatérő panaszoknál gyógytornász felkeresése javasolt. Egyénre szabott hátizomerősítő, gerincstabilizáló gyakorlatokkal a hátizmok mellett a hasizmok és egyéb, a testtartásban aktívan résztvevő törzsizmok is jól kondícionálhatók. Megelőzésre, szintentartásra kiválóan alkalmas a pilates, melynek gyakorlatait gyógytornászok fejlesztették ki és szintén a gerinc mozgásainak javítását, az izmok tónusának beállítását szolgálja. A kerékpározás, szobakerékpározás, spinning a gerinc terhelését tekintve jók, hátrányuk, hogy a hátizomzatot, felsőtestet kevésbé érintik.
NEM javasolt: szélsőséges gerincmozgással, hajlongással járó sportok, melyek az izomzatot ciklikusan, a teljes mozgástartományban igénybe veszik. Pl.: talaj- és szertorna, evezés, fallabda, röplabda
A sok futással, ugrálással járó mozgások ( hosszútávfutás, foci, röplabda) nem megfelelő izomállapot esetén könnyen sérüléshez, fájdalom kialakulásához vezethetnek, csakúgy, mint a direkt terheléssel járó sportok ( súlyemelés, konditerem).

Csípő és térd

A csípő és térdízületek teherviselő ízületek, ami azt jelent, hogy minden lépésnél a testsúly egésze a támasztó oldali ízületre nehezedik. Általános esetben ez nem probléma, de a túlsúly, vagy a túlzott terhelés ( sok futás, súlyemelés) hosszútávon az ízületi porc, izmok, inak túlterheléséhez, fájdalom kialakulásához vezethetnek. Külön jelentőséggel bírnak a térdsérülés utáni állapotok, amikor is az izomzat erejének fejlesztése lehet az egyetlen mód egy esetleges műtét elkerülésére.
Javasolt: Ízületi terheléssel nem járó sportok ( úszás, kerékpározás), az izomzat helyes tónusának, a normál ízületi pozíciónak beállítása gyógytornával. Konditeremben csak a speciális térdgépek használata javasolt, amelyeken az ízületet direkt terhelés nem éri.
NEM javasolt: Tartós, rázkódással járó mozgás ( futás – kemény talajon, betonon különösen nem!), direkt terhelés ( súlyemelés, súllyal guggolás). A térdízület összetett felépítése miatt igen jelentős a sérülésveszély a kontakt sportoknál ( pl.: karate), illetve a gyors irányváltásokkal járó labdasportoknál ( pl.: foci, kézilabda, fallabda).

Remélem, a fenti tanácsokkal elősegítettük a megfelelő sportág kiválasztását! Minden kérdésben szívesen állunk rendelkezésükre!