2011. december 10., szombat

Mit lehet tenni a térdkalács ismétlődő ficama esetén?


Patella luxatio akkor következik be, amikor a térdkalács (patella) elhagyja a combcsont végén található árkot ( luxálódik). Szinte minden esetben a külső oldal felé ugrik ki, első alkalommal rendszerint sérülésre, de megfelelő gyógyulást követően is jelentősen nagyobb az esélye egy újabb ficamnak.Visszatérő ficamok esetén azonban károsodik a porcfelszín, ami fájdalmas térdkalácshoz, korai artrózishoz vezet, így sebészi megoldás szükségeltetik.
Az első ficamot követően rendszerint konzervatív kezelés a javasolt, amely átmeneti rögzítésből, majd combizomerősítő gyógytornából áll. A kezelés hatékonysága nem bizonyított, de segíthet megítélni, h
ogy ez egy egyszeri ficam volt-e, vagy csak az első a sorban. Első ficam után azonnali műtét nem javasolt.
Ismétlődő (habitualis) ficamok esetén a kiváltó ok határozza meg a műtéttípust, de rendszerint ezeket egymással kombinálva alkalmazzuk.
Egyszerű, arthroscoposan is kivitelezhető műtét a lateralis retinaculum bemetszése ( lateralis release). Ez az erős szalag a tédkalácsot az ízület külső oldala felé húzza, sokszor túl erősen.
Átvágásakor a patella inkább centrálisan helyezkedik el, távolabb a peremtől, ahol ficamodhat. A műtétet sokszor a belső oldali szalag, ízületi tok rövidítésével, raffolásával kombinálják ( tokraffolás). A belső stabilizáláshoz extra húzóerőt biztosíthat a m. vastus medialis (belső combfeszítő izom) áthelyezé
se a térdkalács belső oldalára.
A lábszárcsonton is lehet módosításokat végezni. Itt is több beavatkozás jöhet szóba. Fulkerson-műtét, Elmslie-Trillat-Maquet (igen, ez egy műtét neve), Magyarországon pedig - egyébként érthetetlen okból- Denks-műtétnek nevezik. Mindegyik a TTT (tuberositas tibiae transfer) csoportba tartozik. Lényegük, hogy a lábszárcsontnak azt a területét, ahol a
térdkalács ína tapad (tuberositas tibiae - jól tapintható dudor a lábszárcsont elülső részén) egy kicsit a belső oldal felé, egy kicsit a talp felé helyezzük át. Az ín így a patellát inkább a belső oldal felé fogja húzni, megakadályozva a ficamot.






A Fulkerson-műtét:



2011. november 24., csütörtök

A lábam fáj, de az orvosom a derekamat kezeli. Miért?

Bizonyára többen jártak már hasonló cipőben. Elmentek az orvoshoz végtagi panasszal, mire az közölte, hogy valójában a probléma nem a fájdalmas testrészben van, hanem a gerincben, azt kell kezelni. Habár furcsán hagzik, valójában tényleg sokszor ez a helyzet.


A magyarázat pedig igen egyszerű. Teljes testünk idegellátását, beleértve az érző idegeket is, az úgynevezett perifériás idegrendszer látja el. Ezek azok a vékony idegszálak, amik behálózzák a testünket, és közvetítenek minden ingert a központi idegrendszer, jelen esetben a gerincvelő felé. Így tehát ha bármilyen betegség érinti a gerincet, ezáltal a gerincvelőt, az könnyen befolyásolhatja ennek az ingerület közvetítő hálózatnak a működését is. Ha például az ágyéki gerincen létrejön egy porckorongsérv, akkor az az adott gerinvelői szelvényben kilépő ideggyököt nyomhatja, és így az ahhoz az ideghez tartozó területen, például a lábszárban okoz majd kisugárzó panaszokat. Természetesen nem csak a végtagokon alakulhatnak ki ilyen jellegű kisugárzó panaszok, de a törzsön, vagy akár a belső szervekben is. Ha pontosabban akarja tudni, hogy melyik gerincvelői szelvény mely régiók idegellátásáért felelős, kattintson erre a linkre.

2011. november 3., csütörtök

Derékfájdalom: injekció helyett torna!


A derékfájdalom az a panasz, mely a leggyakrabban vezeti orvoshoz a betegeket. Érthető, hogy a súlyos tünetekkel, komoly életminőség romlással járó elváltozásra a betegek mielőbb gyógyírt szeretnének kapni, ezért sokszor az orvos a gerinc mellé, vagy a gerinccsatornába adott injekció segítségével próbál akutan segíteni a panaszokon. Egy most elvégzett tanulmány azonban lehet, hogy véget vet ennek a gyakorlanak.

Egy norvég orvosok által elvégzett vizsgálatba (1) összesen 116 beteget vontak be, akik súlyos derékpanaszok miatt szorultak kezelésre. Állapotuk komolyságát jelzi, hogy átlagosan 64-160 hete panaszkodtak fájdalmakról, és 32-37 hetet töltöttek a vizsgálatot megelőzően betegállományban. Az embereket 3 csoportba osztották: az első csoportban a páciensek a gerinccsatornába kaptak igen erős gyulladáscsökkentő hatással, de emellett számos mellékhatással is rendelkező szteroid injekciót, a második csoportban a gerinccsatornába terápiás hatás nélküli fiziológiás sóoldatot fecskendeztek, míg a harmadik csoportban a bőr alá juttattak injekcióval 2 ml fiziológiás sóoldatot, melynek szintén nincs gyógyító hatás. A betegeket megvizsgálták 6, 12 és 52 hetes korban és felmérték állapotukat, panaszaikat, fájdalmaikat. A tanulmány lezárásakor azt tapasztalták, hogy a 3 csoport között érdemi különbség nem volt.

Ezek ismeretében úgy tűnik, hogy nincs értelme az injekciók okozta esetleges szövődményeknek, valamint a beadott anyag mellékhatásainak kitenni a betegeket, hanem a norvég kutatók ajánlásának megfelelően derékfájdalom esetén elsősorban gyógytornát, fizikoterápiát, esetleg non-szteroid gyulladáscsökkentőket célszerű alkalmazni.


1.: Iversen T, Solberg TK, Romner B, et al. Effect of caudal epidural steroid or saline injection in chronic lumbar radiculopathy: multicentre, blinded, randomized controlled trial. BMJ. 2011;343:2-15.


2011. augusztus 21., vasárnap

A vállízületi kopás, artrózis okai


Közkeletű, de téves vélemény, mely szerint csak az alsó végtag nagy ízületeit (csípő, térd boka) kell teherviselő ízületnek tekinteni. Biomechanikai kutatások alapján egy átlagos súlyú ember vállában, miközben 90 fokig emeli a karját, a testsúlyának megfelelő erő ébred. Amennyiben a karjában 5 kg súlyt is tart, úgy a vállízületben már a testsúly 2.5-szeresének megfelelő erő préseli egymáshoz az ízfelszíneket. Ez pedig megfelel annak az erőnek, ami a csípőízületben dolgozik járás során. Nem csoda hát, ha ez az erő képes arra, hogy – különösen arra hajlamos emberek esetén – degeneratív, kopásos folyamatokhoz vezessen. A legegyértelműbben az a tény utal erre, hogy a váll a csípő és a térd után a harmadik leggyakrabban érintett ízület kopás, artrózis szemponjtjából.

Az ismeretlen okból kialakuló artrózis mellett ismerünk olyan betegségeket, amik hajlamosítnak a kopás idő előtti megjelenésére. Ilyenek lehetnek: a rotátorköpeny szakadás, az ízületi felszíneket érintő törés, instabilitás, többszörös ficam a kórelőzményben, ízületi gyulladásos betegség, stb. Szerencsére a kopásra ma már létezik biztonságos megoldás, a protézis beültetés.

2011. július 24., vasárnap

Műtét ismétlődő elülső vállficam esetén

A vállficam sajnos gyakran ismétlődik. Ilyenkor nem csupán az ízületi vápát körülvevő rostos porcgyűrű sérülése, azaz a Bankart sérülés okoz gondot, de gyakran maga a csontos vápa is sérül, letörik belőle egy darab. Az is előfordul, hogy a rostos porcon (labrum) kívül a környező tok is jelentősen meggyengül a visszatérő ficamok miatt. Végül szintén nem ritka, hogy azoknál a betegeknél, akiknél rendszeresen (10-15 alkalommal) ismétlődő ficam jön létre, az ízületi vápa veleszületetten kisebb a normálisnál. Ezekben az esetekben a Bankart műtét nem elegendő. Részben a rendszerint meglevő csontos sérülés miatt, részben amiatt, mert a sokszori ficam által meggyötört, meggyengített lágyrészek (tok, labrum) fizikaliag nem elég erősek ahhoz, hogy helyben tartsák a felkarcsont fejét. Ilyenkor tehát más megoldást kell választani.









Az egyik lehetőség, ha a veleszületetten kicsi, vagy törés miatt kisebb felszínű vápát egy átültetett csontdarabbal kiegészítjük. A legegyszerűbb a csontot csípőlapátból venni. Így a beültetett új csonttal együtt a vápa felszíne megnő, és a felkarcsont feje nem tud lecsúszni róla. Hátránya a műtétnek, hogy két metszésből történik (váll + csípőtájék), és a csípőlapát feleti seb a műtét utáni időszakban panaszos lehet. Elvileg szóba jöhet csontbankból származó csont átültetése is, azonban ezek a csontok a saját anyagnál mindig nehezebben gyógyulnak meg.


A másik, talán szerencsésebb, ezért népszerűbb megoldás, amikor az

úgynevezett hollócsőr nyulványt (processus coracoideus) helyezzük át a vápa elülső részére. Ezzel nem csupán annyi történik, hogy megnő a vápa felszíne, hanem a csonttal együtt a tapadó izmok is áthelyezésre kerülnek, és új helyükön úgy helyezkednek el, hogy éppen a ficamodni készülő felkarcsont fejét támasztják alá, lehetetlenné téve ezzel a ficamot. Ezt a műtétet nevezik Latarjet-műtétnek, és jelenleg az egyik legnépszerűbb beavatkozás visszatérő ficamok stabilizálásban. Annyira szellemes megoldás, hogy egyes iskolák első ficam esetén is kizárólag ezt a megoldást alkalmazzák.





2011. július 15., péntek

Rotátorköpeny rekonstrukció

A rotátor köpeny szakadását nem feltétlenül kell műtéttel kezelni, azonban ha aktív korban levő embernél, különösen, ha sérülés után, jó izomállomány mellet jön létre a szakadás, és az kifejezett panaszokat, fájdalmat is okoz, akkor a sebészeti beavatkozás jelentheti a megoldást.

Fontos, hogy mielőtt műtétre kerül valaki, megfelelő mozgástartománya legyen, ugyanis a műtétek egyik leggyakoribb szövődménye a beszűkült mozgások kialakulása, a merev, fájdalmas ízület. Szükséges tehát, hogy a műtétre jó mozgástartománnyal érkezzen a beteg, mert a beavatkozás után ebből a mozgástartományból valamennyit rendszerint elveszít.

A műtét során a leszakadt ín kerül visszarögzítésre a felkarcsonthoz. A rögzítés módja többféle lehet. Amennyiben arthroscopos, vagy úgynevezett mini-open, azaz minimalis feltárással, az izmok megkímélésével járó technikát alkalmaznak, úgy rendszerint csavarok segítségével kerül visszarögzítésre az ín. Amennyiben hagyományos, nyitott eljárással történik a beavatkozás, akkor gyakran rögzítik az ínat varratokkal a csonthoz.

Akármelyik technikát is választják, fontos tudni, hogy a műtét során a gyógyuláshoz elengedhetetlen első lépés történik meg, azaz az ín az eredeti helyére kerül. A gyógyuláshoz azonban idő kell, így a végtagot a műtét utáni időszakban kartartóban szükséges rögzíteni. 4-6 hetes (szakadástól, műtéti technikától függően) rögzítés után lehet elhagyni a kartartót, majd ezt követi a tapasztalt gyógytornász által vezetett torna, mely ugyanúgy a gyógyulás záloga, mint a megfelelő sebészeti ellátás. A teljes gyógyulás ideje 6-9 hónapot is igénybe vehet.



2011. május 29., vasárnap

Az a fránya irodai munka!

Emberek milliói végeznek naponta irodai munkát a világon. Ezen emberek százezrei szenvednek a látszólag kényelmes munka mozgásszervi következményeitől. Kevesen vannak azon kiváltságosak, akik maguk választhatják meg munkakörülményeiket, munkaeszközeiket. Ezek hiányában a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő üléspozícióban eltöltött napi 8-10 órányi munkavégzés komoly megterhelést ró gerincünkre, ízületeinkre. A kezdetben csak alkalmi derékfájás, vállpanaszok, nyakfájdalom állandósulhatnak, megkeseríthetik életünket.

Mi a probléma?
A legalapvetőbb probléma az, hogy gerincoszlopunk nem ülőmunkára teremtetett. A jó testhelyzetben ülés pozíciójához folyamatos, aktív izommunka szükséges. A gerincet stabilizáló haráncsíkos izmok igen nagy erőt képesek kifejteni összehúzódásuk során, és ezt sokmilliószor képesek megismételni. A tartósan összehúzódott állapotot azonban nem kedvelik. Ilyenkor romlik a vérellátásuk, tápanyagellátottságuk, ha nem változik helyzetük, elfáradnak,
görcsölhetnek. Hosszú, mozdulatlan ülés közben pontosan ez történik. Az izmok fáradásával egyidőben
az ágyéki gerinc helyzete is megváltozik, hiszen gyengül a stabilizáló izomerő és a csigolyák olyan helyzetbe kerülnek, ami eltér a kívánatostól. A gerincoszlop normális görbületei eltorzulnak (az ágyéki görbület elsímul, a háti görbület megnő), jellegzetes, görnyedt testtartás alakul ki. Ez a testhelyzet fokozott terhelést jelent gerincünk számára, ami hosszútávon túlterheli a csigolyák özötti kisízületeket, helyi gyulladást, fájdalmak kialakulását eredményezi.
A nyaki gerincszakaszon is hasonló változások mennek végbe. A helyte
lenül elhelyezett monitor merev bámulása nem csak szemünket irritálja, de a
nyakizmok fokozott igénybevételét is jelenti. Ehez társulhat a nem megfelelő ülésmagasság, üléspozíció is, ami jellegzetesen felhúzott válltartást eredményez. E két tényező fájdalmat, nyomásérzékenységet okoz a nyakizmokban, jól tapntható izomcsomók is kialakulhatnak. Az ülés- és asztalmagasság megválasztása a csuklópanaszok kialakulását is befolyásolhatja. Jellegzetes betegségek a csuklófájdalmak, ínhüvelygyulladás, carpalis alagút szindróma (Carpal tunnel sy.). Mindezen problémákat tetézhetik az irodákban gyakran használt légkondícionáló berendezések. Elsősorban azok vannak veszélyben, akik közel ülnek a klíma befúvónyílásához, és gyakran 18-20 fokos huzatot kapnak nyakukra, vállukra, ami még egy alapos pofon a már így is túlterhelt izmoknak, ízületeknek.

Mit lehet tenni?
Talán a legfontosabb és hatásosabb megelőzési módszer az izmok, ízületek rendszeres, alapos átmozgatása. Legalább óránként javasolt felállni az asztaltól és minden ízületünket átmozgatni. Óvatos nyak- és vállkörzés, néhány guggolás, deréktekerés, lehajolás során a kimerült, feszes izmainkat ellazítjuk, ezél
tal javítjuk vérellátásukat, felfrissülnek. Mentálisan is kiváló kikapcsolódás néhány perc testmozgás.
Fontos az irodai berendezés megfelelő kiválasztása, beállítása is. A monitor, billentyűzet, egér jó elhelyezésével csökkenthetjük nyaki panaszaink kialakulásának esélyét, egy jó szék használatával pedig ágyéki gerincünket óvhatjuk meg a túlterheléstől. Fontos, hogy a széknek megfelelő ülőfelülete legyen és hasznos lehet deréktámasz használata, ha a székbe nincs eleve beépítve. A klímaberendezés nyáron igen hasznos szerkezet, de lehetőség szerint üljünk tőle minél távolabb, ügyelve, hogy ne kerüljünk a huzat útjába.
A megelőzés a munka végeztével sem ér véget! A gyakori testmozgás, sportolás erősíti az izomzatot, ami ezáltal jobban fogjabírni a monoton terhelést. Érdemes gyógytornásszal is konzultálni, a szüks
éges tornagyakorlatokat megtanulni és otthon is végezni, így az izmokat és a gerincmozgásokat folyamatosan naprakészen tartani. Sok munkahelyen van lehetőség gyógytornára, masszázsra, hiszen a munkaadóknak is érdekük, hogy a dolgozók szellemileg és testileg is folyamatosan jól érezzék magukat. Számos cég kínál ilyen jellegű szolgáltatást irodai cégek számára, érdemes ezen lehetőségekről érdeklődni az irodavezetőknél!

Az alábbi videón néhány jótanács a megfelelő testtartás beállításáról:


2011. április 29., péntek

Mi az a Bankart műtét?

Ahogy azt korábban írtuk, a leggyakrabban ekőforduló elülső-alsó vállficam során az esetek döntő többségében leszakad az ízületi vápát körülfogó rostos porcgyűrű, az úgynevezett labrum glenoidale. Ezt a sérülést nevezzük Bankart sérülésnek. Mivel a leszakadt porc fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, sérülése esetén gyakran jön létre visszatérő vállficam.

A Bankart műtét során ez a leszakadt rostos porc kerül visszarögzítésre az eredeti helyéhez, az ízületi vápához, rendszerint egy speciális csonthorgony segítségével. Emellett általában a ficamok miatt kitágult tokot is szűkíteni szükséges. Fontos, hogy a műtét után a kart levehető kartartóban rögzítsük, ugyanis az eredeti helyén fixált porcgyűrű biológiai rögzüléséhez, azaz a befogadó csontágy és a porc “összenövéséhez” időre van szükség. Ha túl rövid ideig van rögzítve a kar, akkor előfordulhat, hogy a visszavarrt porcgyűrű újra leszakad.

A Bankart-műtétet korábban kizárólag nyitott módszerrel végezték, az utóbbi 5-10 évben azonban olyan széles körben terjedt el az arthroscoppal, azaz ízületi tükrözéssel elvégzett stabilizáló műtét, hogy mára szinte kizárólag így végezzük a beavatkozást. A tükrözéses technikával végzett műtét előnye, hogy nem kell az ízületi vápát elölről fedő izmot (musculus subscapularis) átmetszeni, hogy a műtéti területhez jussunk, emellett az apró bőrmetszések miatt kozmetikailag is összehasonlíthatatlanul jobb eredményt ad. Gyakorlatilag ma már csak akkor végezzük nyitottan a műtétet, ha korábban már operálták a vállat, vagy az ízületi tok rendkívül laza és emiatt ki tudjuk használni a nyitott műtétnek azt az előnyét, hogy ilyenkor jobban meg lehet feszíteni a tokot, fokozva ezzel a stabilizáló hatást.

Az alábbi videókon egy animációs felvételen, valamint élőben láthatjuk az arthroscopos beavatkozást.



Mi az a veleszületett csípőficam?

A veleszületett csípőficam az egyik leggyakoribb ortopédiai mozgásszervi rendellenesség, 1000 szülésből egy gyermeket érint. Maga a név, csípőficam kissé megtévesztő, hiszen nem minden “ficamos” csípő van valóban kificamodva, nem véletlen, hogy a szakirodalomban a “csípő veleszületett fejlődési zavara (developmental dysplasia of the hip)” kifejezés terjedt el.





A finomabb felosztás a következő típusokat különbözteti meg:

- subluxációt (a combcsont feje és a vápa kisebb felszínen érintkezik a normálisnál)

- ficamot (a combcsont feje nincs az ízületi vápában, azon kívül helyezkedik el)

- instabilitást (vizsgálat során a combcsont feje kinyomható a vápából)

- teratológiás ficamot (születés előtt bekövetkező valódi ficam).


A fejlődési zavar okait okait nem ismerjük. Bizonyos népcsoportok között gyakrabban fordul elő (pl.: amerikai indiánok), míg más népeknél (pl. kínaiak) jóval ritkábban. Ez genetikai eredetre utalhat. Ugyancsakk erre utal az a tény, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei között is volt csípőficamos, tízszer olyan gyakori a rendellenesség. Egyéb hajlamosító tényezők még: a női nem (a betegek 80 %-a lány), az, hogyha a gyermek elsőszülött, valamint szerepet játszik az előfordulásában a méhen belüli elhelyezkedés is, így farfekvés vagy kis mennyiségű magzatvíz esetén gyakrabban találkozunk vele.




A születés utáni pozíció sem mindegy: a csípők fejlődése szempontjából nem előnyös, hogyha a lábak egymással párhuzamosan vannak rögzítve, azaz a gyermek pólyába van kötve (bal oldal). Sokkal jobb a terpesz helyzet (jobb oldal).


Megfelelő szakember által végzett ultrahangos szűréssel, és szükség esetén időben megkezdett hatékony kezeléssel azonban akár műtét nélkül is megelőzhető a későbbi deformitások kialakulása.

2011. április 24., vasárnap

Veleszületett csípőficam konzervatív kezelése

A veleszületett csípőficam még manapság is gyakran előforduló mozgásszervi elváltozás. Mint a neve is mutatja, a rendellenesség már születéskor is fennáll, de az időben felismert és megfelelően kezelt esetek szépen gyógyulnak. Kezeletlen esetben súlyos csípőízületi deformitásokra lehet számítani, melyek a későbbiekben sántításhoz, végtaghossz különbséghez, korai artózishoz vezetnek, melyek a Beteg számára komoly fájdalmakat, életvitelbeli nehézséget okoznak.
A gyermekek csípője születéskor még igen képlékeny. Az ízületi vápát alkotó csontok ilyenkor még porcosak, helyzetük sem érte el végső pozícióját. Megfelelő fejlődésükhöz szükséges, hogy a vápa és a combfej megfelelően illeszkedjen, ez ugyanis arra készteti a szöveteket, hogy növekedésük a megfelelő ütemben és irányban haladjon.
Amennyiben születéskor az ízületi vápa fejletlen, meredek állású (dysplasiás), a combfej könnyedén elhagyhatja és kialakulhat a csípőficam. Ez a kóros helyzet pedig tovább rontja a helyzetet, mert hiányzik az inger, ami helyes irányba tereli a csontosodást.
A kezelés során a korrekció hatására ez a fejlődést stimuláló hatást is visszaállítjuk, így a csípő további növekedése már jó irányban halad majd. Értelemszerűen a kezelést jobb minél előbb elkezdeni, hiszen akkor a legképlékenyebbek a csecsemő csípői. Ezért történik az első szűrővizsgálat még a szülészeti osztályon, majd 4-6 hetes korban javasolt a második, immár ortopéd orvos által, szükség esetén ultrahangos vizsgálattal kiegészítve. Ebben a korban a vápa még teljesen porcos, ezért röntgen vizsgálat helyett sokkal megbízhatóbb az ultrahang, amely gyakorlott kézben kitűnően mutatja ki az esetleges rendellenességeket. Enyhe vápadysplasia esetén rugipólya, terpeszpelenkázás is elegendő lehet, hogy a combfejet a vápában tartsa, súlyosabb rendellenesség esetén Pavlik-kengyel javasolt. Ez a gyermekre csatolt hám a csípők nyújtását akadályozza, miközben a többi csípőmozgás szabad marad. A gyermek számára 90 fokban hajlított csípőknél a legkényelmesebb mozgás a terpesztés, miáltal a combfejet automatikusan centralizálják a vápában, biztosítva az optimális helyzetet és megvalósítva a három legfontosabb kezelési elvet: repositio (helyretétel), stabilizáció ( a tok zsugorodásával és a vápa megfelelő fejlődésével állandósul a jó pozíció), fenntartó kezelés ( a vápa további fejlődése).
Fontos, hogy szükség esetén a kengyelt minél előbb alkalmazzuk (10-14 napos kortól is lehet), valamint, hogy az első beállítást feltétlenül hozzáértő ortopéd szakorvos végezze, ultrahangos vizsgálatot követően. Rosszul beállított kengyellel ártani is lehet!
Szintén fontos eleme a kezelésnek a csípők rendszeres mozgatása, tornásztatása, melynek során a cípőt stabilizáló izmok erejét és tónusát állítjuk be, hogy azok a leghatékonyabban végezhesség a dolgukat.
Súlyos, vagy későn felismert vápadysplasia, csípőficam esetén többféle műtéti megoldás is szóba jöhet ( medence-műtétek, combcsont korrekciós műtétek), melyeket a szűrővizsgálatoknak hála, manapság már ritkábban kell elvégezni.










2011. április 22., péntek

Az ortopédiai szűrő vizsgálat jelentősége csecsemőknél.

A veleszületett mozgásszervi betegségek általában jellegzetes tüneteket okoznak már csecsemőkorban is. Vannak közöttük olyanok, amelyek könnyebben észlelhetőek, és vannak olyanok, amelyeknél a hatékony szűréshez kiegészítő műszeres vizsgálat is javasolt. A leggyakrabban szerencsére nem durva anatómiai eltérésekről van szó, hanem inkább funkconális zavarokról. Ide tartoznak az igen sokszor észlelt, változó súlyosságú izomtónus zavarok, a csípőficam, a dongaláb, vagy a ferdenyak deformitás is.


Közös jellemzője ezeknek az eltéréseknek, hogy kezdetben egyáltalán nem, vagy csak minimlis mértékben észlelünk anatómiai eltéréseket a háttérben. Azonban a mozgásszervrendszer fejlődésére jellemző, hogy a baba növekedésével, a mozgás minták finomodásával párhuzamosan fejlődik a csont-ízületi és az izom-szalag rendszer. Amennyiben
tehát a kezdeti, még anatómiai eltérések nem kerülnek
korrekcióra, azok hónapok, évek alatt struktúrális deformitásokat, anatómiai eltéréseket fognak okozni. A különbség pedig a funkcionális eltérések és az anatómiai deformitások között óriási! Míg előbbieknél egy rossz pozíciót, az izmok nem ideális működéséből adódó eltérést konzervatív, azaz nem műtétes kezeléssel, gyógytornával tökéletesen meggyógyíthatunk, addig a kialakult anatómiai deformitások esetén már rendszerint műtét szükséges, és ezzel sem mindig biztosítható a teljes gyógyulás.



Kulcs fontosságú tehát a csecsemők időben elvégzett ortopédiai szűrővizsgálata. Míg bizonyos eseteknél elegendő a fizikális vizsgálat, más betegségekben, például a csípőficam szempontjából fokozott kockázatú csecsemőknél (csípőbetegség a családban, farfekvés, császár metszés, nagy születési súly, stb.) Az ultrahangos vizsgálat 25-ször hatékonyabbá teszi a szűrést az egyszerű fizikális vizsgálatnál!

2011. április 17., vasárnap

Hatékony csípőszűrés csecsemőknél

A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség, körülbelül 4 ezrelékben fordul elő. Az elváltozás sajátossága, hogy amennyiben időben sikerül kiszűrni és így korán elkezdeni a kezelését, úgy az esetek jelentős részében konzervatív, nem műtétes kezeléssel gyakorlatilag meggyógyítható. Ha azonban csak későn, egy-másfél éves kor körül, vagy még később kerül felismerésre, akkor a gyermekre műtét, vagy műtétek várnak, melyek után sajnos gyakran nem sikerül tökéletes helyzetet elérni. Ilynekor korai csípőkopással,protézis beültetéssel kell számolni. Érthető tehát, hogy a világon mindenhol igen nagy energiát fektetenek az alapos csípőszűrésre.

Hogyan szűrjk a csecsemőt? Fizikális vizsgálattal? Ultrahanggal? Netán röntgennel? Ki szűrje a csecsemőt? A háziorvos? A gyermekorvos? Az ortopéd orvos?



A hazai gyakorlat szerint az újszülött osztályokon a gyermekorvos végzi az első vizsgálatot, mely azonban még csökkent értékű, mert a születés utáni első 4-6 hétben laza kötőszövetek miatt nehezen megítélhető a csípő állapota. A következő vizsgálatot 4-6 hetes kor között célszerű végezni, ezt ideális esetben gyermek ortopédiával foglalkozó szakorvos végzi. Végül 4 hónapos korban szükséges egy kontrollra menni.






Ultrahang vizsgálatot akkor szokás végezni, ha a fizikális vizsgálat során az ortopéd orvos rosszul fejlett csípőt észlel, vagy a csecsemő a ficam szempontjából kockázatos csoportba tartozik. Ilyenkor az ortopédus által végzett ultrahangos vizsgálat pontosan megmutatja a csípő fejlődési rendellenességének formáját, mértékét, így a kezelés is pontosan beállítható.





Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha az ultrahang ennyire megbízható eljárás, akkor miért nem alkalmazzák mindig? Ennek elsősorban az az oka, hogy nálunk jóval gazdagabb országokban is nehezen megszervezhető és finanszírozható a teljes csecsemő populáció szűrése. Az is tény, hogy igazolt klinikai vizsgálatok sem készültek még, melyek az ultrahang állandó használatát vizsgálták volna. Így aztán ahol a szakember indokoltnak tartja, ott végez ultrahangot is.

És hogy kik tartoznak a rizikó csoportba? Lányoknál 4-8-szor gyakoribb arendellenesség előfordulása. Gyakrabban alakul ki olyan gyerekeknél, akiknél a családban volt csípő fejlődési rendellenesség, a farfekvéses gyerekeknél, a nagy születési súllyal világra hozott gyerekeknél, azoknál, akiknél reatív kevés volt a magzatvíz a méhen belül.

Az ideális szűrés tehát az, amit gyermek ortopédiával foglalkozó szakember végez, akinek van ultrahangos jártassága is.

Bővebben a témáról angolul itt vagy itt olvashatnak.

2011. április 3., vasárnap

Mi az a Bankart sérülés?

A vállízület rendelkezik összes ízületünk közül a legnagyobb mozgástartománnyal, ennek azonban ára van: a váll egyben a leggyakrabban ficamodó ízületünk is. Több egymástól független vizsgálat alapján a vállízület ficama 1.7-2 %-os gyakorisággal alakul ki.

Vállficamról beszélünk akkor, amikor a felkarcsont (humerus) feje elhagya az ízületi vápát, azaz a fossa glenoidalist. A ficam döntő többségben elülső-alsó irányban alakul ki (kb. 97-98%), jóval ritkábban (2-3%) a humerus fej hátrafelé hagyja el az ízületi vápát, és elenyésző mennyiségben a felkarcsont feje a glenoidból lefelé csúszik ki és beszorul a vápa alá (1%).



A képen sárgával jelölve az ízületi vápát kimélyítő, a felkarcsot fejét az ízületben stabilizáló rostos porcgyűrű, latinul a labrum glenoidale látható.



Amikor a leggyakoribb elülső-alsó ficam kialakul, akkor az ízületi vápát kimélyítő, a vápán körkörösen elhelyezkedő rostos porc a ficamnak

megfelelően, azaz elöl-alul leszakad a vápáról. Ezzel egyúttal egy olyan sérülés jön létre a porcgyűrűn, melyen keresztül ismételten elhagyhatja a felkarcsont feje a vápát, így a rostos porcgyűrű sérülése képezi az alapját a visszatérő ficam kialakulásának.





A rostos porcgyűrűnek ezt az elöl-alul kialakuló sérülését hívjuk Bankart-sérülésnek, vagy Bankart-léziónak (latinosan Bankart laesio). Az alábbi animáció is a sérülés mechanizmusát mutatja.


2011. március 28., hétfő

Porckopás okozta fájdalmak csökkentése


Az ízületi porc kopása igen fájdalmas megbetegedés. Kezdetben csak induláskor jelentkeznek panaszok, melyek a fájdalmas ízület bemozgatását, bemelegítését követően megszűnnek, sokszor még terhelés közben sem jönnek elő. Később a fájdalmak egyre gyakrabban fordulnak elő, az ízület már kisebb megterhelésre is érzékennyé válik, megduzzad. Késői stádiumban a Betegek panaszai állandósulhatnak, a fájdalmak már nyugalomban is megkeseríthetik életét. A fájdalom forrása az ízületi porc pusztulása, valamint a következményes gyulladás az ízületben. Súlyos, előrehaladott artrózis esetében a leggyakrabban alkalmazott beavatkozás a protézis beültetés. Nem mindegy azonban, hogy mikor kerül sor a műtétre, hiszen az implantátumoknak is van egy élettartama, így fiatalabb Beteg esetében akár 2-3 alkalommal is cserélni kell, amik egyre nagyobb műtéteket jelentenek, egyre nagyobb szövődményveszéllyel. Ezek fényében felértékelődnek a konzervatív (nem műtéti) kezelési módszerek, melyek által lassítható a betegség folyamata, valamint csökkenthetőek a Beteg panaszai, így a protézis beültetés halasztható. A mai protézis várólisták ismeretében szintén nem elhanyagolható, hogy a műtétre előjegyzett Betegnek mekkora fájdalmai vannak az operációig eltelő 6-12 hónapban.


Lássuk tehát, hogy milyen lehetőségek vannak:

Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID)

Talán a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek csoportja, melyeket artrózisban a Betegeknek javaslunk. Egyik fő hatásuk a fájdalom csillapítása, a másik az artrózis okozta ízületi gyulladás csökkentése, a betegség lassítása. Sokféle NSAID gyógyszer van forgalo

mban, nem egyformán hatásosak egy adott esetben. Amennyiben a Beteg kevésnek érzi a hatást, érdemes másikat is kipróbálni. Receptköteles szerek, fontos alkalmazásuk előtt orvosi konzultáció, mert számos ismert mellékhatásuk van (pl. gyomorpanaszok ).

Chondroprotektív szerek (Dona, Condrosulf, Proenzi)

Szintén széles körben alkalmazott, sok esetben kedvező hatású gyógyszerek

az úgynevezett chondroprotektív anyagok. Jó hatásukat a chondroitin és glükozamin biztosítja, melyek az egészséges porcszövet alkotóelemei, így beépülve a még meglévő ízületi porcba, biztosítják a megfelelő tápanyagellátást, lassítják a további romlást. Sajnos nem csodaszerek, leginkább kezdődő elváltozás esetén van igazán jó hatásuk, de súlyos artrózisoknál is a fájdalom csökkenését, a mozgások javulását eredményezhetik.

Léteznek intraartikuláris ( ízületbe adott) injekció formájában is

(Hyalgan, Monovisc, Synocrom, Biovisc), ez esetben hatásuk erősebb, hiszen na

gyobb koncentrátumban, közvetlenül a károsodott területre juttatjuk a gyógyszert. A porcregeneráló hatásuk mellett a viszkozitás módosításával javítják a az ízület „kenését“, ami megintcsak a panaszok enyhüléséhez vezet. Hátrányuk, hogy nincs rajtuk támogatás, ezért a Betegnek magának kell finanszírozni a 3-5 injekcióból álló kezelést, ami így komolyabb költségekkel jár.

Jegelés

A fájdalmas ízület hűtése kiváló gyulladáscsökkentő hatású. Komolyabb megterhelést követően, vagy akár minden nap többször is javasolt törülközőbe csavart jégzselé alkalmazása a fájdalmas ízületen.

Terhelés nélküli torna

A fájdalmas ízületeket rendszerint gyenge izomzat mozgatja, további instabilitást, fájdalmat eredményezve. Az artrózisos betegek tornásztatása nehéz feladat, de egyáltalán nem lehetetlen. Gyógytornász által irányított torna, az izmok megfelelő erősítése a panaszok csökkenéséhez vezethet.

Fizikoterápia

A széleskörben alkalmazott fizikoterápiás gyógymódok a gyulladás csökkentését célozzák meg. Ultrahang kezelés, elektromos kezelések, lézerterápia, vízalatti torna az artrózis okozta ízületi gyulladást csillapítja, így hatva kedvezően a Beteg fájdalmaira.

Súlycsökkentés

Az artrózis kialakulásában döntő tényező a testsúly, illetve az ízület igénybevétele. Tudományos felmérések igazolták, hogy 5 kg-os súlyfelesleg 50%-al növeli a térdízületi panaszok kialakulását. A fogyás ugyanilyen arányban kedvező hatású a fájdalmakra. Csökken az ízület terhelése, lassul a porc kopása, csökennek a Beteg panaszai.