Bizonyára többen jártak már hasonló cipőben. Elmentek az orvoshoz végtagi panasszal, mire az közölte, hogy valójában a probléma nem a fájdalmas testrészben van, hanem a gerincben, azt kell kezelni. Habár furcsán hagzik, valójában tényleg sokszor ez a helyzet.
A magyarázat pedig igen egyszerű. Teljes testünk idegellátását, beleértve az érző idegeket is, az úgynevezett perifériás idegrendszer látja el. Ezek azok a vékony idegszálak, amik behálózzák a testünket, és közvetítenek minden ingert a központi idegrendszer, jelen esetben a gerincvelő felé. Így tehát ha bármilyen betegség érinti a gerincet, ezáltal a gerincvelőt, az könnyen befolyásolhatja ennek az ingerület közvetítő hálózatnak a működését is. Ha például az ágyéki gerincen létrejön egy porckorongsérv, akkor az az adott gerinvelői szelvényben kilépő ideggyököt nyomhatja, és így az ahhoz az ideghez tartozó területen, például a lábszárban okoz majd kisugárzó panaszokat. Természetesen nem csak a végtagokon alakulhatnak ki ilyen jellegű kisugárzó panaszok, de a törzsön, vagy akár a belső szervekben is. Ha pontosabban akarja tudni, hogy melyik gerincvelői szelvény mely régiók idegellátásáért felelős, kattintson erre a linkre.
A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.