Jóból is megárt a sok!

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!

Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.

Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.

És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

Fuss többet, tovább élsz!

Közhelyszerű tény, hogy a redszeres testmozgás több módon is segít az egészségmegőrzésben: javítja a légzési és keringési rendszer állapotát, rendezi a cukorháztartás zavarat, csökkenti a testsúlyt, így ritkábban fordul elő elhízás, mérsékli a vérnyomást, stb. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban egyre nehezebb időt találni minőségi mennyiségű és időtartamú sportolásra. Megjelent azonban pár éve egy új irányzat, melynek hívei rövid ideig, de rendkívül intenzív testmozgást végeznek, annak reményében, hogy így kevesebb idő ráfordításával ugyanolyan kedvező hatást érhetnek el, mint a hosszabb ideig tartó sportolással.

Mezitlábas futócipő

Korábban már írtunk a futásban egyre inkább terjedő új irányzatról, a mezitlábas futásról. A természetességre való törekvés egyik aránylag új eredménye a mezitlábas futócipő (barefoot running shoe). Ez gyakorlatilag egy rendkívül finom, rugalmas, vékony, de ellenálló anyagból készülő, zokni szerű cipő, aminek a talp része is vékony. Az elkészítése során különös gondot fordítottak arra, hogy minnél jobban kövesse a láb természetes alakját.

A mezitlábas futócipő használata túl azon, amit a meztilábas futással kapcsolatos korábbi bejegyzésünben írtunk (csökkent nagyízületi terhelés, kíméletesebb igénybevétel, jobb biomechanika, bővebben olvashatnak róla itt), specialis mozgásmintára kényszeríti a futót. Természetes körülmények között futás közben nem a sarokütéssel kezdődik a járásciklus, helyette az előlábunkra érkezünk a lépés első fázisában, így csillapítjuk a testünk súlyából adódó lendületet, és innen rugaszkodunk el újra. Ez lenne a teljesen természetes futó mozdulatsor, amely nagyobb teljesítményre ad lehetőséget. A mezitlában futócipő használatával ezt a mozgásmintát vagyunk kénytelenek használni, hiszen - komoly ütéscsillapítással rendelkező sarokrész híján - cipőnk nem is enged más technikát.

Sokat elárul ez a videó, ahol a hagyományos és a mezitlábas futócipőben megtett egy-egy lépésciklust láthatjuk lassítva.

Ha utánanézünk, azt látjuk, hogy a sprinterek - köztük Usain Bolt, a világ jelenlegi leggyorsabb embere - szintén úgy futnak, hogy az előlábra érkeznek, nem sarokra. (a video végén a lasított részben lehet legjobban látni)

Ugyanakkor az új cipő viselői rendszeresen kiemelik, hogy nehéz megszokni a cipőt, gyakran nehéz felvenni, és esetenként kényelmetlen is lehet. Az ütéscsillapítás teljes hiánya miatt pedig meggondolandó, hogy milyen talajon futunk vele: a kemény talaj (cement, kő, márvány) a beszámolók szerint "brutális" lehet, ugyanakkor a futópad ideálisnak tűnik egy próbára. A lúdtalp úgy tűnik, nem jelent problémát a használata során.

Bővebbet a témáról itt olvashat.

Facebookolom

Nyomjuk meg! Sport kompresszió = nagyobb teljesítmény, gyorsabb regeneráció

Az sport-élettanban folyamatosan keresik a lehetőségeket a teljesítmény fokozására, a regeneráció gyorsítására.

Ennek a kutató munknak a legfrissebb eredménye a sport kompresszió kidolgozása. A módszer lényege az, hogy egy-egy testrészünkre az adott testájéknak megfelelő, a test középpontja felé haladva fokozatosan emelkedő nyomást helyezünk. Erre a legegyszerűbb módszer egy speciális kompressziós segédeszköz viselése, mely egyszerűsége ellenére rendkívül sokrétűen fejti ki jótékony hatását:

• összenyomódnak a felületes vénák, fokozva ezzel az izmok vérellátását

• a fokozott vérellátás emeli az izmokhoz eljutó oxigén mennyiségét, így növelve a teljesítményt

• a felgyrorsult vérátáramlás gyorsabban szállítja el az izmokból a felszaporodott anyagcsere termékeket, így például a tejsavat, ezzel is fokozva a regenerációt, és késleltetve a kifáradást

• javul a testrészek hőháztartása

• a felületes helyzetérzékelő receptorok (központi idegrendszeri jeladók) működése révén javul a koordináció, így pl. kosárlabdázóknál a dobások pontossága

• az izomrostok összenyomásával csökken a húzódásos sérülések kialakulásának kockázata

Összességében azt találták, hogy a sportkompresszióval a teljesítmény kb.

5 %-al növelhető úgy, hogy közben az energiafelhasználás 6 %-al csökken.

Bővebben a témáról itt olvashatnak:

http://www.sisegely.hu/index.php?page=92&lang=_hu

vagy az alábbi videóból tájékozódhatnak.

Mi okozza derékfájást?

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a derékfájásnak ezernyi oka lehet. Vannak persze igazi ritkaságok és vannak nagyon gyakoriak. Ezek közül, most kiemelném az irodai munkát, mozgásszegény életmódot.

Be kell lássuk, gerincünk nem az ülőmunkára teremtetett. Vannak bizonyos görbületei, melyek biztosítják a terhelés megfelelő eloszlását a csigolyák ( és a kisízületek) között.

Amennyiben ezek a görbületek megváltoznak ( pl. üléskor), a terhelés iránya megváltozik. A görbületeket stabilizáló izmok erejük végéig tartani próbálják magukat, de az ő erejük is véges ( különösen keveset mozgó, nem sportoló embereknél). A tartós mozdulatlanság és monoton mozdulatsorok miatt egyes izomcsoportok a normál terhelés sokszorosát viselik, mely hamar elfáradásukhoz, görcsükhöz vezethet. ( Ezért esik olyan jól kinyújtózni utána)

Az izmok tartóerejének hiányában a csigolyákon található ízületek is egyenetlenül túlterhelődnek. Ez gyulladás, fájdalom kialakulásához vezethet, súlyosabb esetben neurológiai tünetek ( lábzsibbadás, érzéscsökkenés) kialakulásához is vezethet.Ezek alapján érthető, miért is fontos a hátizmok rendszeres tornásztatása, erősítése. Minél jobb kondícióban vannak izmaink, annál tovább képesek fenntartani a megfelelő testtartást. Odafigyeléssel, rendszeres mozgással, az izmok nyújtásával sok panasztól óvhatjuk meg magunkat.