A nagyízületi protézis beültetések az ortopédia slágerműtéteivé váltak a legutóbbi évtizedekben. Köszönhető ez annak, hogy segítségükkel a kopásos eredetű fájdalmak szinte azonnal megszűnnek, a funkció, valamint a mozgások relatív gyorsan visszatérnek, így a protézisek segítségével a betegek visszanyerik a műtét előtti életminőségüket.
A műtétek egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan jelentkezett az implantátumok lazulásából eredő probléma: a protézisek 15-20 év alatt kilazulnak a csontból ezért cserélni kell őket. Ráadásul az esetek egy részében a lazulás következtében igen nagy csonthiány alakul ki, ami alkalmanként komoly kihívás elé állítja az ortopédsebészt.
Új kutatások azonban biztató eredményeket közölnek ezzel a problémával kapcsolatban. Egy angol kutatócsoport megfigyelte, hogy azoknál a betegeknél, akik csontritkulás miatt rendszeres gyógyszeres kezelésben részesültek, közel megfeleződött a protézis lazulások száma a vizsgálat 15 éves időtartama alatt.
A kezdeti eredmények nagyon bíztatóak, azt azonban a kutatók is kiemelik, hogy a pontos elemzéshez további vizsgálatokra van szükség. A jelen tanulmányban ugyanis visszamenőleg nézték át a betegek adatait, ráadásul a két csoport (a csontritkulás elleni gyógyszert szedő és a gyógyszert nem szedő) között jelentős volt a létszámbeli eltérés is (1.900 vs. 40.000) így statisztikailag nehezen értékelhetőek a számadatok. A teljes cikk itt olvasható: http://www.bmj.com/content/343/bmj.d7222.
Közkeletű, de téves vélemény, mely szerint csak az alsó végtag nagy ízületeit (csípő, térd boka) kell teherviselő ízületnek tekinteni. Biomechanikai kutatások alapján egy átlagos súlyú ember vállában, miközben 90 fokig emeli a karját, a testsúlyának megfelelő erő ébred.
Korábban már született egy bejegyzés a csípőprotézisekkel kapcsolatban, így most itt az ideje a térdízületi implantátumokról is szót ejteni. A csípőhöz hasonlóan a térdízület is teherviselő szerepet tölt be az ember életében. Ennek megfelelően igen jelentős terhelés éri az évek során. A térdízületi kopás, artrózis egyéb káros tényező hiányában is jelentkezik általában 60 éves kor körül, de ha kísérőbetegség (csontelhalás, veleszületett deformáció, csont-, porcanyagcsere betegség), vagy szerkezeti változással járó sérülés is fennáll, a degeneratív folyamatok jelentősen felgyorsulhatnak. Az artrózis késői fázisában a protézis beültetés jelentheti a Beteg számára a lehetőséget a fájdalommentes életvitelhez. A csípőprotézisekhez hasonlóan térdízületi implantátumokból is többféle típus létezik, a pótolandó porcfelszín kiterjedésének, elhelyezkedésének megfelelően, illetve a protézis anyagától és a rögzítés módjától függően.
Unicompartmentalis ( közismert magyar nevén szánkó) protézis
Olyan esetekben alkalmazható, ha a térdízületi porcfelszínnek csak az egyik fele ( compartment) károsodott súlyosan, de nem szükséges mindkét oldalt pótolni. A Beteg számára kisebb műtéti terheléssel jár, gyorsabb a rehabilitáció, jelentősen kisebb a csontveszteség a műtét során. Beültetése során fontos szempont, hogy a térdízület lágyrészei ( elülső keresztszalag, oldalszalagok) épek legyenek, így biztosítva az ízületi stabilitást. Az artrózis előrehaladtával az ízület másik oldala is károsodhat, ilyenkor szükségessé válik a protézis cseréje teljes felszínpótló (totál) implantátumra.
Teljes felszínpótló (totál) térdízületi protézis
Kiterjedt ízületi destrukció, következményes instabilitás, szalagelégtelenség esetén javasolt a totál térdprotézis beültetése. Ebben az esetben a lábszárcsont teljes ízületi felszíne és a combcsont teljes ízfelszíne pótlásra kerül. A femoralis (combcsonti) komponens fémből készül, rendszerint polírozott. A tibialis rész ( lábszárcsonti) készülhet egy darabban polietilénből ( all poly), vagy lehet fémtálcás verzió, ilyenkor még egy polietilén betét ( insert) kerül a fém komponensek közé csúszófelszínnek. A beültetés során ez elülső keresztszalag eltávolításra kerül, az oldalszalagok és a hátsó keresztszalag megléte azonban nélkülözhetetlen az ízület stabilitásához ( CR- cruciate retaining – elülső keresztszalag megtartó protézis) . A hátsó keresztszalag sérülése, lazasága, nagy deformitás esetén un. hátsó keresztszalag pótló ( PS- posterior stabilized) protézis beültetése indokolt. Ilyenkor a protézisbe épített ütköző látja el a hiányzó szalag stabilizáló szerepét. A rögzítés módját illetően a csípőprotézisekhez hasonlóan létezik cemetes és cement nélküli változatuk, hazánkban leginkább a cementes verzió használatos. Patellofemoralis protézis
A térdprotézisek ritkán használt típusa. A műtét indikációs köre igen szűk. Kizárólag a patellofemoralis ( térdkalács-combcsont ízület) porcfelszín izolált károsodása esetén ültethető be, hibátlan lágyrészviszonyok mellett. Az artrózis előrehaladtával rendszerint hamar cserére szorul, emellett ára is igen magas, így hazánkban például nem igazán kerül beültetésre nagy szériákban.
Az alábbi videóban a térdprotézis beültetés alapjait magyarázzák el angol nyelven az érdeklődőknek:
Az ortopédiai betegellátás egyik legmeghatározóbb irányvonala a nagyízületi endoprotetika. Legyen szó csípő-, térd-, vagy vállízületről, a protézis implantáció az egyik leggyakrabban végzett beavatkozás az ortopéd sebészetben világszerte. Az 1960-as évek második felétől folyamatosan emelkedik az évente beültetett implantátumok száma, az eszközök fejlesztése pedig mára sokmillió dolláros üzletággá nőtte ki magát. Csak Magyarországon éves szinten több ezer nagyízületi endoprotézis kerül beültetésre és ez a szám nemzetközi viszonylatban igen alacsony szám. A műtétek indikációja széles skálán mozog. Leggyakrabban ízületi porckopás, arthrosis miatt történik az implantáció, de sokszor egyéb módon nem kezelhető csonttörések ( pl. combnyaktörés, ízületet destruáló térdtáji törések), valamint az ízületet is érintő mozgásszervi megbetegedések, reumatológiai kórképek is vezethetnek erre az útra. Ebben a bejegyzésben a csípőprotézisek alaptípusait szeretném bemutatni.
Csípőprotézis
A leggyakrabban beültetett implantátum típus. Anyaga a gyártótól függően változatos lehet, legtöbbször orvosi acélból, Cr-Co-Mo ötvözetből, illetve titánból készítik. Az azonos alapkoncepció szerint a protézis három részből áll: vápa, szár, fej. Vápa: ez a rész illeszkedik a medencecsont un. acetabulum részébe, ez helyettesíti az ízület üregét, ez foglalja magába a fejet, melynek azonos átmérőjű gömbfelszíne biztosítja a művi ízület szabad mozgásait. A combcsont levágott végébe kerül beültetésre a protézis szára, mely továbbítja a rá nehezedő erőt a láb felé. Az ízület stabilitását a Beteg saját izomzata, valamint a megfelelő helyzetben beültetett protézis komponensek adják. A csípőprotézis rögzítésére két módszer létezik: cementes ill. cement nélküli megoldás.
Cementes rögzítésnél a komponenseket nagy szilárdságú, kétkomponensű PMMA ( polymetil-metakrilát) ragasztó ( un. csontcement) rétegre helyezik rá, ami kb. 10 perc kötési idő múlva a cementtel valóban egyenértékű stabilitást biztosít. A legtöbb esetben jól alkalmazható technika, a cement elérhető antibiotikumos változatban is, nagyobb defektuokkal járó esetekben is jó stabilitást biztosít. A cementes vápák egy elemből állnak, nagy keménységű polietilénből készülnek.
A cement nélküli (CN) eljárásnál kiemelt szerepe van a protézisfelszín kiképzésének. Általában speciális hydroxyapatit bevonatot kap, vagy a felszín kialakítása eleve kedvez a Beteg csontjának a protézishez való rögzülésének (gyakorlatilag belenő a csont a protézisbe). A beültetésnél fontos az un. „press-fit” technika alkalmazása, vagyis a komponenseket úgy illesztjük a helyükre, hogy oda szorosan befeszüljenek, rögtön megfelelő stabilitást adva, ami a csontosodás során csak tovább növekszik. Nem alkalmazható minden esetben, pl. jelentős csonthiánnyal járó esetekben ( medencetörések, veleszületett csípőficam után) nincs meg a szükséges anatómiai helyzet, ami lehetővé teszi a „press-fit” elv megvalósítását. Ilyenkor cementes, vagy hibrid ( cementes vápa- CN szár, vagy akár fordítva) a választandó. A CN vápák két részből tevődnek össze. Az egyik a fémből készült külső héj, ebbe illeszkedik a nagy keménységű polietilén belső ( insert ).
A csípőízületi endoprotetikában új irányzatnak számítanak a „resurfacing”, vagy Birmingham protézisek. A beültetés során nem kell a combcsont teljes fejét, nyakát eltávolítani, hanem elegendő a csontot megfelelő formájúra alakítani, majd a protézis sapkaszerűen ráilleszthető. A műtét így jelentős csontveszteség nélkül megúszható, ami az ortopédiában nem kis cselekedet! A módszer sajnos nem alkalmazható minden esetben, sőt kimondottan szűk az indikációs köre ( Fiatal beteg, jó csontállomány, megfelelő anatómiai helyzet, gyakorlott sebész). Magyarországon leginkább igen borsos ára miatt nem terjedt még el. A videón az úriember egy évvel van a műtét után. Természetesen a jobb oldali karatemester operálták... De vajon melyik csípőjét???
