Bizonyára többen jártak már hasonló cipőben. Elmentek az orvoshoz végtagi panasszal, mire az közölte, hogy valójában a probléma nem a fájdalmas testrészben van, hanem a gerincben, azt kell kezelni. Habár furcsán hagzik, valójában tényleg sokszor ez a helyzet.
A magyarázat pedig igen egyszerű. Teljes testünk idegellátását, beleértve az érző idegeket is, az úgynevezett perifériás idegrendszer látja el. Ezek azok a vékony idegszálak, amik behálózzák a testünket, és közvetítenek minden ingert a központi idegrendszer, jelen esetben a gerincvelő felé. Így tehát ha bármilyen betegség érinti a gerincet, ezáltal a gerincvelőt, az könnyen befolyásolhatja ennek az ingerület közvetítő hálózatnak a működését is. Ha például az ágyéki gerincen létrejön egy porckorongsérv, akkor az az adott gerinvelői szelvényben kilépő ideggyököt nyomhatja, és így az ahhoz az ideghez tartozó területen, például a lábszárban okoz majd kisugárzó panaszokat. Természetesen nem csak a végtagokon alakulhatnak ki ilyen jellegű kisugárzó panaszok, de a törzsön, vagy akár a belső szervekben is. Ha pontosabban akarja tudni, hogy melyik gerincvelői szelvény mely régiók idegellátásáért felelős, kattintson erre a linkre.
A derékfájdalom az a panasz, mely a leggyakrabban vezeti orvoshoz a betegeket. Érthető, hogy a súlyos tünetekkel, komoly életminőség romlással járó elváltozásra a betegek mielőbb gyógyírt szeretnének kapni, ezért sokszor az orvos a gerinc mellé, vagy a gerinccsatornába adott injekció segítségével próbál akutan segíteni a panaszokon. Egy most elvégzett tanulmány azonban lehet, hogy véget vet ennek a gyakorlanak.
Emberek milliói végeznek naponta irodai munkát a világon. Ezen emberek százezrei szenvednek a látszólag kényelmes munka mozgásszervi következményeitől. Kevesen vannak azon kiváltságosak, akik maguk választhatják meg munkakörülményeiket, munkaeszközeiket. Ezek hiányában a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő üléspozícióban eltöltött napi 8-10 órányi munkavégzés komoly megterhelést ró gerincünkre, ízületeinkre. A kezdetben csak alkalmi derékfájás, vállpanaszok, nyakfájdalom állandósulhatnak, megkeseríthetik életünket.
Az USA-ban működik az egyik legnagyobb egészségügyi adatbázis, mely azzal foglalkozik, hogy egy-egy speciális témában áttekinti a szakirodalomban közölt és ellenőrizhető tanulmányokat, és ezek alapján elemzi az adott betegség kezelésének jelenleg leghatásosabb módját. A könyvtárat Cochrane Database-nek hívják, míg az erre a módszerre alapuló orvoslást Evidence Based Medicine-nek, azaz bizonyítékokon alapuló orvoslásnak. Hiszen több független vizsgálat eredményeinek összevetésével olyan nagy beteganyagokon lehet egy adott eljárást hatásosságát vizsgálni, ami egyébként nem lenne kivitelezhető.
A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.
Lehet, hogy itt is igaz a régi mondás: kutyaharapást szőrivel?
Bővebbet az eredményekről itt olvashatnak: http://cme.medscape.com/viewarticle/724386?src=cmemp&uac=70680CN
A jóga a mellett, hogy napjainkban egyre népszerűbb rekreációs tevékenység, az egészségmegőrzésben, a helytelen életmódból fakadó ártalmak leküzdésében, és a gyógyításban is igen jelentős szerepet tölt be. Szinte minden modern mozgásrendszer (Feldenkrais, Pilates, NIA, stb.) valamilyen módon merít a jóga komplex és szinte kimeríthetetlen eszköztárából. Sőt, aki már valaha részt vett gyógytornán és jógaórán, megtapasztalhatta a mozgásanyag hasonlóságát. Sok egyéb pozitív hatás mellett a helyes testtartás kialakításában is fontos szerepet tölt be a rendszeres, szisztematikus jógagyakorlás. A mozgásszervi panaszok jelentős hányada a nem megfelelő testtartásból fakad.
A megfelelően felépített foglalkozás során a bemelegítő gyakorlatokkal az ízületek mobilitását tudjuk fokozni, valamint javul az egész test vérellátása; a biztonsággal végezhető egyszerű ászanák (jóga pozíció) rendszeres gyakorlással kialakítják az egészséges élethez elengedhetetlen helyes tartást. Ennek következtében kezdetben a mozgásszervi panaszok enyhülnek, majd fokozatosan el is tűnnek. Ezzel párhuzamosan az egész test izomzata és ízületei megerősödnek, az emésztési funkciók javulnak, az általános stressz szint csökken, mely tényezők együttes hatására az általános közérzetben javulás következik be és az állóképesség is fokozódik.
Mindig nagy szenzáció egy új családtag érkezése. Mindenki lázasan tervez, szervez, a háttérben pedig dolgozni kezdenek a hormonok is. A kialakuló endokrin káosz többek között ortopédiai megbetegedések kialakulásához is vezethet. Az általános kötőszöveti lazaság ízületi instabilitást, a jelentős testsúlygyarapodás pedig túlterhelést eredményez. E két rendellenesség a legtöbb ízületünk (különösen a teherviselők) számára igen kedvezőtlen feltételeket biztosít. Bejegyzésünkben a terhesség során jellemzően kialakuló panaszokból válogattunk össze néhányat.
Talán a legjellemzőbb probléma terhesség alatt a sokszor tartós derékfájás. Itt lehet a terhesség szót szó szerint értelmezni. A kilencedik hónap végére 10, de akár 20 kg súlytöbblet alakulhat ki, túlterheléses panaszokat eredményezve. A leggyakrabban érintett terület az ágyéki gerincszakasz. Külön szerencsétlenség számára a súly egyenlőtlen eloszlása, ami az egész felsőtest súlypontját előremozdítja. A meglazult szalagrendszer miatt megváltozik a csigolyák helyzete, apró ( mikro-) instabilitás alakul ki. A kisízületekben gyulladás alakul ki, ami irritálhatja az ott futó idegszálakat ( ez okozhat alsó végtagba sugárzó fájdalmat, zsibbadást) Mindezzel párhuzamosan a porckorongok is drámai helyzetbe kerülnek. Két instabil csigolya között ütközőnek lenni nem egyszerű dolog. Sokszor nem is sikerül nekik és discus protrusio ( beboltosulás), vagy hernia ( sérv) alakul ki még komolyabb neurológiai problémát okozva. A hátizomzat egy darabig még bírja lépéssel, de miután kifáradtak az izmok, feszülésük, görcseik okoznak fájdalmat a kismamának. A kezelés legfontosabb eleme a problémás terület tehermentesítése. Fogyás természetesen nem jön szóba, de a sok fekvés enyhíti a panaszokat. Gyulladáscsökkentő, izomlazító gyógyszer szedése csak szülésszel való konzultálást követően javasolt! Igen súlyos esetekben szóba jön a császármetszés is ( természetesen a rendes terminus időpontjában), mert a hüvelyi szülés során alkalmazott préselés a panaszokat súlyosbíthatja. Ez szülészeti, ortopédiai vizsgálat alapján javasolható. Fontos a hátizomzat rendszeres karbantartása, hasznos eljárni kismamatornára, ahol a szükséges gyógytornagyakorlatok begyakorolhatóak. Sajnos a szülést követően sem oldódik meg magától a helyzet. Megszűnik a jelentős súlytöbblet, helyette viszont a gyermek emelgetése okozhat gondot. Az ágyéki gerincszakasz ugyanúgy túlterhelődhet, mintha fizikai munkát végezne a kismama. A továbbiakban ugyanúgy szükséges az izmok erősítése, nyújtása, hogy gerincünk alkalmazkodni tudjon az újabb kihívásokhoz. A gerinchez hasonlóan sokszor egyéb ízületek is megsínylik a várandósságot. Különösen a már említett teherviselő ízületek, térd, csípő, boka kerülnek veszélybe. Visszatérő ízületi fájdalmak, folyadékgyülem, mozgáskorlátozottság nehezíthetik a gyermekét váró kismama életét. A panaszok kialakulásában ugyanúgy a túlterhelés, instabilitás és a fokozott gyulladáskészség játszanak főszerepet. Az érintett ízület megtelik folyadékkal, a tok feszül, az ízület mozgása beszűkül. A fájdalom sokszor egész jelentéktelen megterhelést követően, hirtelen, nagy intenzitással jelentkezik és csak igen nehezen kontrollálható. Sok esetben még a teljes nyugalomba helyezés is csak átmeneti javulást eredményez. Nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével indokolt lehet. Érdekes, hogy a szülést követően a fájdalom sokszor szinte azonnal elmúlik, gyakorlatilag különösebb kezelés nélkül. Egy másik gyakori gyulladásos betegségcsoport a különböző mozgató inak tenosynovitise. Leginkább a csuklót feszítő inak ínhüvelyét érintő és a korábban leírtakhoz hasonlóan fájdalommal, mozgásbeszűküléssel járó elváltozás. Az ínhüvely gyulladása során beszűkül az ín mozgását elvileg akadálytalanul lehetővé tévő alagút és a kéz mozgatásakor folyamatos mechanikai irritáció lép fel az ínon és környezetében. Mondanom sem kell, hogy ez nincs kedvező hatással az ín normális működésére. A gyulladás és az általa kiváltott hegesedés nehezíti az ín mozgását, emiatt a csukló hátrafeszítése akadályozottá válik, a fájdalom miatt pedig nem is kíván a Kismama ilyen mozdulatokat végezni. A gyulladás egyik gyakori következményei a különböző helyeken megjelenő folyadékkal teli tömlők, a ganglionok megjelenése. Természetesen a ganglionok mindig a gyulladt ínak mellett alakulnak ki, bőrt felemelő, cseresznye nagyságú, nyomásra érzékeny dudorok formájában. Súlyos fájdalmak esetén szóba jöhet a ganglion leszívása ( átmeneti eredmény, hamarosan újra telítődhet), vagy eltávolítása helyi érzéstelenítésben. Az ínhüvelygyulladások kezelése a már jól ismert elvek szerint szigorú kímélet, rögzítő használata, óvatos tornásztatás, hűtés, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével. Lábpanaszok A korábban már említett bokaízületi gyulladás mellett egyéb lábproblémák is előfordulhatnak terhesség alatt. Lábfej, lábszárduzzanat ( ödéma), lúdtalp, sarokfájdalom a leggyakoribbak. A lúdtalp ( hosszboltozat süllyedés ) kialakulásáért leginkább a fokozott kötőszöveti lazaság a felelős. Megnyúlnak a boltozatot stabilizáló szalagok és a lábcsontok szétterülnek. Olyan csont- és porcfelszínek kerülnek terhelés alá, melyek nem ilyen irányú és mértékű terhelésre lettek tervezve. Ez a megváltozott statikai helyzet helyi gyulladáshoz, a talpi kötőszövetes lemez ( plantaris fascia) feszüléséhez, túlterheléséhez vezet. A fascia tapadásánál a sarokcsonton csonthártyagyulladás alakulhat ki, a lábtőízületek bántalma pedig a lábszár felé kisugárzó fájdalmat eredményezhet. A legegyszerűbb kezelési mód jól kialakított lúdtalpbetét viselése, valamint a napi rendszeres lábizomtorna. Saroktáji fájdalmaknál jó szolgálatot tehet egy pár szilikonos sarokék viselése, mely kissé emeli a sarkat jobb helyzetet biztosítva a csontoknak, valamint kényelmes, puha ágyat biztosít az érzékeny csonthártyának. Fontos a megfelelő stabilitású, vastag talpú ( rezgéscsillapítás!), kényelmes cipők viselése. A lábszár és lábfej duzzanat (ödéma) oka az alsó végtag keringésének lassulása és az emiatt a szövetek közé kipréselődő folyadék. A láb duzzadt, esetleg lividen elszíneződött a pangó vér miatt. Az ödéma megelőzésére, kezelésére a legjobb módszerek:
- a lábak gyakori polcolása - megfelelő lábbeli viselése: túl szűk, vagy rövid cipő elszoríthatja a láb keringését - szegés nélküli zokni, harisnya viselése: szintén elnyomhatja a keringést - Amennyiben sokat kell ülni, érdemes gyakran felállni, átmozgatni az izmokat, így serkentve a vérkeringést - Sok mozgás, izomtorna - nagy mennyiségű folyadékbevitel - kiegyensúlyozott, sószegény étrend - érdemes a lábméretet gyakran ellenőrizni, mert a terhesség alatt akár több számmal is nagyobbodhat a fenti elváltozások miatt és a cipők cseréjére is szükség lehet.
Ezek után már csak egy érdekes elváltozásról írnék, amely jellemzően akkor jelentkezhet, amikor már mindenki azt hiszi, hogy végre vége, mégpedig a szülést követően. Kezelést ritkán igénylő, de sokszor panaszt okozó elváltozás a hüvelyi szülés alatt kialakuló symphysiolysis, vagyis a medence szétnyílása. A nyílás mértéke változó, általában 1-2 cm, de láttunk már 8 cm-es elmozdulást is. Műtéti ellátást igen ritkán igényel, legtöbbször egy széles medenceszorító bőröv megfelelő megoldást nyújt. Érdekes, hogy panaszok esetén a Beteget járatni kell, a fájdalmai így előbb szűnnek. A nyílás a későbbiekben megmaradhat, de panaszokat már nem okoz.
40 hét egy percben:
És most lássuk a terhesség kellemetlen velejáróit más szempontból nézve:
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a derékfájásnak ezernyi oka lehet. Vannak persze igazi ritkaságok és vannak nagyon gyakoriak. Ezek közül, most kiemelném az irodai munkát, mozgásszegény életmódot.
Be kell lássuk, gerincünk nem az ülőmunkára teremtetett. Vannak bizonyos görbületei, melyek biztosítják a terhelés megfelelő eloszlását a csigolyák ( és a kisízületek) között.
Amennyiben ezek a görbületek megváltoznak ( pl. üléskor), a terhelés iránya megváltozik. A görbületeket stabilizáló izmok erejük végéig tartani próbálják magukat, de az ő erejük is véges ( különösen keveset mozgó, nem sportoló embereknél). A tartós mozdulatlanság és monoton mozdulatsorok miatt egyes izomcsoportok a normál terhelés sokszorosát viselik, mely hamar elfáradásukhoz, görcsükhöz vezethet. ( Ezért esik olyan jól kinyújtózni utána)
Az izmok tartóerejének hiányában a csigolyákon található ízületek is egyenetlenül túlterhelődnek. Ez gyulladás, fájdalom kialakulásához vezethet, súlyosabb esetben neurológiai tünetek ( lábzsibbadás, érzéscsökkenés) kialakulásához is vezethet.Ezek alapján érthető, miért is fontos a hátizmok rendszeres tornásztatása, erősítése. Minél jobb kondícióban vannak izmaink, annál tovább képesek fenntartani a megfelelő testtartást. Odafigyeléssel, rendszeres mozgással, az izmok nyújtásával sok panasztól óvhatjuk meg magunkat.
mozgásszervi következményeitől. Kevesen vannak azon kiváltságosak, akik maguk választhatják meg munkakörülményeiket, munkaeszközeiket. Ezek hiányában a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő üléspozícióban eltöltött napi 8-10 órányi munkavégzés komoly megterhelést ró gerincünkre, ízületeinkre. A kezdetben csak alkalmi derékfájás, vállpanaszok, nyakfájdalom állandósulhatnak, megkeseríthetik életünket.
A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.
