2010. július 24., szombat

Porcsérülések ellátása - Mozaikplasztika

Korábban is írtunk már róla, hogy az ízületi porcfelszínek épsége mennyire fontos egy ízület életében. A hyalinporc igen jól struktúrált képződmény, komoly terhelést visel el még normál hétköznapi életvitel mellett is, sportolóknál,fizikai munkát végző embereknél pedig egészen figyelemreméltó a teherbírása.

Ezt a

tulajdonságát különleges szerkezetének köszönheti. A porcsejtek (chondrocyták) között található kollagén rostok speciális térhálós szerkezete dómszerűen épül fel, így a normál terhelési erőket kiválóan elviseli. Károsodásainak leggyakoribb oka a terhelési irányok megváltozása, nyíróerők létrejötte ( pl. a stabilizáló szalagok sérülése esetén), vagy az alátámasztás megszűnése a porc alatti csont törése, vagy elhalása ( osteochondritis dissecans) miatt.

Ilyen esetekben változó méretű, de általában éles szegélyű, körülírt porchiány, csontig terjedő porcfekély keletkezhet. Ez természetesen a terhelhetőség rovására megy, a beteg ízület panaszossá válik.
A probléma sokszor röngennel is kimutat-
ható, de MRI
vizsgálattal a pontos elhelyezkedés, kiterjedés is meghatározható, ami feltétlenül szükséges a műtét megtervezéséhez.
Súlyos, kiterjedt károsodás esetén az egyik me
goldás a korábban már említett mikrofraktúra, kisebb sérülések, megfelelően kooperáló Beteg, jó helyzetben található sérülés esetében a mozaikplasztika.
Az eljárást a kilencvenes években magyar ortopéd sebész ( Prof. Hangody László) fejlesztette ki, mára világszerte elterjedt, nagy számban alkalmazott sikeres műtéti megoldássá nőtte ki magát. Az elgondolás alapja az volt, hogy az elpusztult porcterületet pótolni kell, hogyismét homogén, terhelhető ízületi felszínt kapjuk. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy szövetpótlásramég mindig a saját szövet a legmegfelelőbb, így olyan területeket kerestek, melyeket hyalinporc takar, de nem vesznek részt a terhelés átvitelében. A térdízületben a combcsont végén, kívül és belül keskeny sávbantalálhatóak ilyen területek, melyek alkalmasak donorterületnek. A műtét során ezekről a területekről csonthengereket vesznek ki speciális eszközökkel, melyek tetejét ép, egészséges hyalinporc fedi. Ezeket a hengereket ( graft) ezután a károsodott területekbe fúrt, azonos átmérőjű lyukakba eresztik, ügyelve a végleges porcfelszín egyenletességére. A módszer 2-3 cm-es defektusok ellátására alkalmas, ekkora pótláshoz akár 4-5 graftra is szükség lehet. A beavatkozás innen kapta a nevét, a beültetett graftok mozaikszerűen töltik ki a hiányzó területet, minél nagyobb hiányt pótolva, így a


graftok egymásnak feszülése révén minél nagyobb stabilitást elérve.
A műtét utáni időszakban szigorú tehermentesítés javasolt, amíg a graftok csontos része megfelelően beépül, a hengerek közötti terület pedig feltelődik rugalmas rostos porccal. Egy évvel később elvégzett artroszkópiák során sokszor csak a pótlás egészen halvány nyomai láthatóak az ízfelszíneken.






Ennek a módszernek megvannak sajnos a hátrányai is:
- nem alkalmazható kiterjedt (nagyobb, mint 3-4 cm) károsodások esetén, mivel véges a kivehető graftok száma
- fontos a végleges porcfelszín simasága, ezért a graftot 90 fokos szögben kell beültetni, azonban ez a térdízületben csak az elülső területeken valósítható meg ( ott is inkább csak a combcsont ízfelszínén, a lábszárcsont felett útban van a combcsont, így nem lehet ráfordulni a műszerrel)
- előfordulhat a donorterület fájdalma a műtétet követően

A módszer alkalmas más ízületekben kialakult porcdefektusok kezelésére is, a térdízület után leggyakrabban a bokában, a felső ugróízületben szokták bevetni.

Az alábbi videón látható a műtét: Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék, hogy a videón egy nagy kiterjedésű területet pótolnak teljes ízületi feltárásból. Kisebb elváltozások esetében a műtét általában jóval kisebb metszésből, artroszkóp segítségével is kivitelezhető...





2010. július 19., hétfő

Miért 42.195 méter hosszú a maraton?

Önök feltették már maguknak a fenti kérdést? Én őszintén szólva eddig nem, azonban a minap megtudtam az okát, egy kicsi utánanéztem, és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy itt most megosszam az olvasókkal. 


A maratoni futótáv kezdetben nem volt pontosan meghatározva, attól függött, hogy hol, merre húzták meg a pályát. Hozzávetőleg 40 kilométer (25 mérföld) hosszú volt, ami nagyjából megfelel az Athén és Maraton közötti távolságnak. Aztán az 1908-as Londoni Olimpián került először kijelölésre a fenti táv. Az eredeti tervek szerint a futók a Windsori kastélyból startoltak a Wales-i herceg jelenlétében, majd az Olimpiai Stadionba érkeztek volna, ahol egy teljes kör megtétele után tűzték ki a befutót a királyi páholy előtt.

Így összesen 26 mérföld és 700 láb (42.640 m) lett volna a táv. Azonban a szervezők rájöttek, hogy a versenyzők nem használhatják az eredetileg kijelölt kaput a stadionba való belépéshez, mert az nem vezet a futópályára, ezért egy másik kapun keresztül vitték be a futókat a stadionba. Így azonban az utolsó kör irányát meg kellett fordítaniuk, és hogy a befutót a királyi család és a többbi néző is jól láthassa, le kellett rövidíteniük. Így lett végül a teljes táv 26 mérföld és 385 láb, azaz 42.195 méter. Végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1921 májusában határozta meg a maratoni futóverseny távját ebben a hosszban. Érdekes, nem?



Facebookolom

2010. július 14., szerda

Kutyaharapást szőrivel – derékfájdalom esetében is?

Az USA-ban működik az egyik legnagyobb egészségügyi adatbázis, mely azzal foglalkozik, hogy egy-egy speciális témában áttekinti a szakirodalomban közölt és ellenőrizhető tanulmányokat, és ezek alapján elemzi az adott betegség kezelésének jelenleg leghatásosabb módját. A könyvtárat Cochrane Database-nek hívják, míg az erre a módszerre alapuló orvoslást Evidence Based Medicine-nek, azaz bizonyítékokon alapuló orvoslásnak. Hiszen több független vizsgálat eredményeinek összevetésével olyan nagy beteganyagokon lehet egy adott eljárást hatásosságát vizsgálni, ami egyébként nem lenne kivitelezhető.

A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.
Lehet, hogy itt is igaz a régi mondás: kutyaharapást szőrivel?

Bővebbet az eredményekről itt olvashatnak: http://cme.medscape.com/viewarticle/724386?src=cmemp&uac=70680CN


Facebookolom

2010. július 1., csütörtök

Gyorshírek: Azok a veszélyes háziállatok




Az amerikai Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) - Ez afféle egészségügyi statisztikai jelentés az USA-ban- egy korábbi felmérésében a háziállatokhoz ( konkrétan kutyákhoz és macskákhoz) köthető baleseteket vizsgálták. Az elektronikus adatbázisok átböngészése alapján kiszámolták, hogy észak amerikában évente több, mint 86000 sérülésben vesznek részt háziállataink. Ez 100000 lakosra vetítve évi 30 balesetet jelent és ez nem tartalmazza a harapásos eseteket.
A felmérés során az adatbázisban a"kutya", "macska", "cica", "kutyus" kifejezéseket keresték, majd a találatokat egyesével kielemezték ( ! ). 23 esetben egyszerre szerepelt kutya és macska is, valamint a több állat okozta baleseteket is külön csoportba tették.
Az eredmények:7.5-szer több sérülés köthető kutyákhoz, mint macskákhoz (88% vs. 12%)
2-szer több nő sérült meg kisállat miatt, mint férfi
A leggyakoribb korcsoportok: 0-14 év, és 35-54 év
A leggyakoribb sérülések: törések, zúzódások, bőrsérülések
Törések leginkább 75 éves kor felett jelentkeznek
A kórházi felvételek 80%-ban törés miatt történtek
A kutyabalesetek 60%-a a házban, vagy közvetlen környezetében történtek, a sérültek 26%-a sétáltatás közben esett át ( 31%) kutyáján, vagy a kutya lökte fel (21%). 9%-ban a szerteszét heverő kutyajátékok okozták a bajt.
A macskabalesetek 85%-a történik otthonokban, 11%-ban a macska üldözése közben...

Az elsőre inkább vicces, mint egetrengető felmérés azért rámutat néhány pontra, melyek segíthetnek a balesetek megelőzésében. Felhívja a figyelmet, hogy:
Igen nagyszámú baleset következik be háziállatok miatt
Idős emberek sérülnek leginkább
A széthagyott játékok is veszélyesek
Az állatok megfelelő tartása, engedelmességre nevelése igen fontos tényező a balesetek megelőzésében.

Az eredeti jelentés itt olvasható: http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/mm5811a1.htm#tab1
érdemes átböngészni a táblázatokat is, tartogatnak még érdekes adatokat...