Az átkozott ITBS- Iliotibialis szalag szindróma

Elmondhatjuk, hogy most már végérvényesen megkezdődött a tavaszi futószezon! Jó hír ez sok profi és amatőr futónak, akik heti rendszerességgel indulnak különböző aszfaltos és terepfutó versenyeken. A legjobb teljesítmény elérésének egyik alapfeltétele a megfelelő felkészülés, ezt már régóta tudjuk. A jelentős ízületi terhelés sok esetben azonban még a gondos előkészületek ellenére is panaszok kialakulásához vezethet. 

Jóból is megárt a sok!

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!

Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.

Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.

És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

Miért 42.195 méter hosszú a maraton?

Önök feltették már maguknak a fenti kérdést? Én őszintén szólva eddig nem, azonban a minap megtudtam az okát, egy kicsi utánanéztem, és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy itt most megosszam az olvasókkal. 

A maratoni futótáv kezdetben nem volt pontosan meghatározva, attól függött, hogy hol, merre húzták meg a pályát. Hozzávetőleg 40 kilométer (25 mérföld) hosszú volt, ami nagyjából megfelel az Athén és Maraton közötti távolságnak. Aztán az 1908-as Londoni Olimpián került először kijelölésre a fenti táv. Az eredeti tervek szerint a futók a Windsori kastélyból startoltak a Wales-i herceg jelenlétében, majd az Olimpiai Stadionba érkeztek volna, ahol egy teljes kör megtétele után tűzték ki a befutót a királyi páholy előtt.

Így összesen 26 mérföld és 700 láb (42.640 m) lett volna a táv. Azonban a szervezők rájöttek, hogy a versenyzők nem használhatják az eredetileg kijelölt kaput a stadionba való belépéshez, mert az nem vezet a futópályára, ezért egy másik kapun keresztül vitték be a futókat a stadionba. Így azonban az utolsó kör irányát meg kellett fordítaniuk, és hogy a befutót a királyi család és a többbi néző is jól láthassa, le kellett rövidíteniük. Így lett végül a teljes táv 26 mérföld és 385 láb, azaz 42.195 méter. Végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1921 májusában határozta meg a maratoni futóverseny távját ebben a hosszban. Érdekes, nem?

Facebookolom