Ínhüvelygyulladás - tenosynovitis

Ismét a sors fintora: Miután az égig dícsértem a fallabdázást, össze is csomagoltam és két hét kihagyás után ismét ütőt fogtam a kezembe. Csakhogy nem a már jól megszokottat, hanem egy eddig sosem próbált darab akadt a kezembe. Az eredmény, iszonyat fájdalom a jobb csuklómban, melynek mozgásai is jelentősen beszűkültek. Diagnózisom: tenosynovitis, vagyis ínhüvelygyulladás.
Általában egyenletes, hosszantartó, erős megterhelés, vagy szokatlan tartási rendellenesség ( számítógép billentyűzet, egér használata) váltja ki a mozgató inak tokjának megvastagodását, gyulladását. Hatására az ín már nem tud könnyedén csusszani, akadozik, ez érezhető ropogást, mozgásbeszűkülést okoz, mely természetesen fájdalommal is jár.
Kezelésében legfontosabb a kímélet, az adott ízület rögzítése, ill passzív tornásztatása. A Nem Szteroid gyulladáscsökkentők használata ( akár tabletta, akár gél formában) szintén erősen javasolt. Az ízület polcolása, jegelése is sokat segíthet a gyógyulásban. A terhelés fokozatos növelése nagyon fontos, mely a folyamat könnyen krónikussá válhat és sok panaszt okozhat a beteg számára. Az ímént említett kezelés nálam eddig bevált, szépen csökkennek a panaszok , szerintem a hét végén ismét bevállalok egy játszmát, immár a megszokott ütővel.

Fallabdázni márpedig muszáj!

Mindenkinek javaslom, hogy találjon egy olyan sportot, amit mindenkor szívesen űz. Külön hasznos, ha ez a mozgásfajta a mindennapi életvitelhez szükséges izmaink, ízületeink általános állapotát szintentartja, javítja. Blogíró kollégáim a futásra és az úszásra esküsznek és nagyon helyesen teszik, bár a futás eléggé igénybe veszi a térdízületeket, de ez megfelelő cipőválasztással ( lásd előző bejegyzésünk) csökkenthető. Az én sportjaim a fallabda ( squash) és a röplabda. Lássuk mennyire igazak a squashra az előbb említett kritériumok!

A fallabdát jól tapadó cipőben játsszák, a labda apró és nagy sebességgel pattog, bármelyik falra üthető. Ennek következményeképpen a játékosok mozgásában gyakori irányváltások dominálnak, melyek különösen igénybeveszik a bokaízületeket, valamint a térdek feszítő izomzatát, szalagrendszerét és az ízületi porcot. A rotációs mechanizmusok gyakran okoznak meniscus sérülést. A labda sokszor csak néhány centiméterrel a padló felett repül, emiatt a játékosok előrehajolva ütik meg. Az ágyéki gerincszakasz számára a folyamatos hajolás-felegyenesedés komoly próbatétel, a gerinc menti izomzat jelentős munkavégzésre van ítélve. Az irányváltások és a hirtelen elindulások-megállások szintén fokozott terhelést jelentenek a törzsizomzat számára. A vállak ( legalábbis az ütőt fogó oldalon) sem ússzák meg a fallabdázást, a nagy kilengéssel járó, nagyenergiájú lendítések könnyen sérüléshez vezethetnek.

Elolvasva amit írtam, a fallabdázás nem tűnik különösképpen egészséges sportágnak. És mégis! A rendszeres edzések során az izmok, ízületek kiválóan alkalmazkodnak, felnőnek a feladathoz, ennek hatását pedig a mindennapokban is érezzük. Kevesebb a derékfájás, a törzsizomzat tónusa fokozódik, a combizomzat megerősödik. Megfelelő bemelegítést követően, folyamatos koncentrációval és odafigyeléssel elképesztően szórakoztató tud lenni a squash. Fontos az izomzat karbantartása, különösen hosszabb kihagyás után érdemes edzés előtt néhány alkalommal átmozgatni a térdstabilizáló izomcsoportokat, valamint a törzs- és gerinc tartóizmait. Ebben nem szégyen gyógytornász segítségét kérni, de egyszerű, otthon is elvégezhető gyakorlatokról van szó. Ha ezeket szabályokat betartjuk, a fallabda kiváló kikapcsolódást biztosít, javítja mozgáskoordinációnkat, állóképességünket, reflexeinket, segíti koncentrálóképességünket, helyzetfelismerésünket. Arra az egy órácskára az ember elfelejti a főnökét, a munkáját, a gondokat, a problémákat. Tökéletes kikapcsolódás. Jópofa a futás is és az úszás is, de fallabdázni muszáj!

A videón Jonathon Power. A labdát ne is próbáljuk meg követni, figyeljék a fehér pólós játékost...