Több vizsgálat, így egy általunk végzett kutatás is igazolta, hogy csípőprotézis beültetés után nincs szükség a vért elvezető szívócső használatára. A szívó nélkül végzett műtétek után kevesebb a vérzés, a fertőzés és ritkábban kell vérátömlesztést adni, arról nem is beszélve, hogy a betegek lábra állítása is gyorsabban történhet. Emiatt nem használunk saját gyakorlatunkban szívócsövet csípőprotézis beültetések után.

Mi az a veleszületett csípőficam?

A veleszületett csípőficam az egyik leggyakoribb ortopédiai mozgásszervi rendellenesség, 1000 szülésből egy gyermeket érint. Maga a név, csípőficam kissé megtévesztő, hiszen nem minden “ficamos” csípő van valóban kificamodva, nem véletlen, hogy a szakirodalomban a “csípő veleszületett fejlődési zavara (developmental dysplasia of the hip)” kifejezés terjedt el.

Veleszületett csípőficam konzervatív kezelése

A veleszületett csípőficam még manapság is gyakran előforduló mozgásszervi elváltozás. Mint a neve is mutatja, a rendellenesség már születéskor is fennáll, de az időben felismert és megfelelően kezelt esetek szépen gyógyulnak. Kezeletlen esetben súlyos csípőízületi deformitásokra lehet számítani, melyek a későbbiekben sántításhoz, végtaghossz különbséghez, korai artózishoz vezetnek, melyek a Beteg számára komoly fájdalmakat, életvitelbeli nehézséget okoznak.

Az ortopédiai szűrő vizsgálat jelentősége csecsemőknél.

A veleszületett mozgásszervi betegségek általában jellegzetes tüneteket okoznak már csecsemőkorban is. Vannak közöttük olyanok, amelyek könnyebben észlelhetőek, és vannak olyanok, amelyeknél a hatékony szűréshez kiegészítő műszeres vizsgálat is javasolt. A leggyakrabban szerencsére nem durva anatómiai eltérésekről van szó, hanem inkább funkconális zavarokról.

Hatékony csípőszűrés csecsemőknél

A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség, körülbelül 4 ezrelékben fordul elő. Az elváltozás sajátossága, hogy amennyiben időben sikerül kiszűrni és így korán elkezdeni a kezelését, úgy az esetek jelentős részében konzervatív, nem műtétes kezeléssel gyakorlatilag meggyógyítható. Ha azonban csak későn, egy-másfél éves kor körül, vagy még később kerül felismerésre, akkor a gyermekre műtét, vagy műtétek várnak, melyek után sajnos gyakran nem sikerül tökéletes helyzetet elérni. Ilynekor korai csípőkopással,protézis beültetéssel kell számolni. Érthető tehát, hogy a világon mindenhol igen nagy energiát fektetenek az alapos csípőszűrésre.

Porckopás okozta fájdalmak csökkentése

Az ízületi porc kopása igen fájdalmas megbetegedés. Kezdetben csak induláskor jelentkeznek panaszok, melyek a fájdalmas ízület bemozgatását, bemelegítését követően megszűnnek, sokszor még terhelés közben sem jönnek elő. Később a fájdalmak egyre gyakrabban fordulnak elő, az ízület már kisebb megterhelésre is érzékennyé válik, megduzzad.

Mezitláb fussunk, vagy cipőben?

Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozik a sportegészségügy azzal, hogy a mezitláb futás vagy a cipőben futás az egészségesebb-e. Ismert, hogy a nem megfelelő talajon, nem megfelelő cipőben végzett rendszeres futás nagy megterhelést jelent az ízületekre, annyira, hogy akár a kopásos folyamatokat is felerősíthetik. Amerikai kutatók legutolsó eredményei új megvilágításba helyezik ezt a kérdést.

Dr. Kerrigan és munkatársai 86 felnőttet vizsgáltak, akik először mezitláb, majd cipőben futottak futópadon. Eközben összesen 10 kamerával és 16 jeladóval rögzítették az alsó végtagok mozgásait, valamint a futópadon mérték a keletkező erőket. Azt találták, hogy cipőben futáskor a csípő ízületekben 54, míg a térd ízületekben 36 %-al ébredt nagyobb forganyomaték, mint amikor a futók mezitláb voltak. Ezek alapján arra következtetnek, hogy a megnövekedett erő az ízületeken belül nagyobb igénybevételt jelent, ami elősegítheti a kopásos folyamatok fegyorsulását.

A szerzők figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a vizsgálat eredményei és következtetései több szempontból is kérdésesek: a mérés nem volt teljesen pontos, mindenki, a saját biomechanikájától függetlenül ugyanolyan futócipőt kapott, és az sem egyértelmű, hogy a megnövekedett erő egyenesen vezetne a felgyorsult kopáshoz.

Úgyhogy a kérdés továbbra is nyitva áll: mezitláb, vagy cipőben fussunk? Önök szerint?

A cikkről bővebben itt olvashatnak:

http://www.medscape.com/viewarticle/718663?src=mp&spon=8&uac=70680CN

Az alkoholizmus ortopédiai vonatkozásai – Konzílium 2.0

A túlzott alkoholfogyasztás közismerten súlyos károsodásokat okoz szervezetünkben. A Konzílium 2.0 e havi jelentkezésében, ezekről a hatásokról, következményeikről szeretnénk bővebben írni. Természetesen a Menta blogja a mozgásszervi elváltozásokra helyezi a fő hangsúlyt.
Rögtön az elején két csoportra is bontanám a kérdéskört. Az egyik az akut etiles intoxicatio ( értsd ezalatt: alapos részegség), a másik a huzamosabb időn keresztül tartó, rendszeres, jelentős mennyiségű alkoholos ital fogyasztása ( krónikus alkoholizmus). Egyes vélemények szerint napi 1-2 üveg sör rendszeres elfogyasztása már kimeríti az alkoholizmus fogalmát, de a diagnózis kimondásához multidisciplináris ( legfőképpen belgyógyászat, pszichiátria) vizsgálatok is szükségesek.

Részegség és a traumatológia kapcsolata

Természetesen a traumatológiai esetek dominálnak, ez a koordináció romlásának, a helyzetfelismerő képesség gyengülésének tudható be.
Klasszikus sérüléstípusok a különféle fejsérülések. Ezek a sérülés mechanizmusától függően lehetnek, repesztett, vágott, vagy metszett sebek, melyek általában veszélytelenek, de orvosi ellátást ( sebtisztítás, varrat) igényelnek. A fejsérülések kombinálódhatnak a koponyacsontok repedéseivel, töréseivel, ami súlyos, életveszélyes állapot is lehet, szoros orvosi megfigyelést, akár idegsebészeti műtétet tehet szükségessé. A külsérelmi nyommal akár nem is járó fejsérülések szintén nagy jelentőségűek, mert maradandó károsodások, halál következhetnek be még a sérülést követő időszakban is. Legenyhébb formájuk az agyrázkódás (commotio cerebri), mely néhány napi pihenéssel kezelhető. Súlyosabb elváltozás az agyzúzódás (contusio cerebri) az agyállomány összenyomatása által keletkezik. Külön figyelmet kell szentelni a koponyán belüli vérzésekre (subduralis, epiduralis haematoma, subarachnoidalis vérzés), mert ezek tünetei sokszor csak napok múlva jelentkeznek, de az addigra kialakult károsodások akár visszafordíthatatlan neurológiai állapotot okozhatnak.
A koponyasérülések mellett természeten sok más sérüléstípus is előfordulhat. Bokaficamok, törések, lábszártörések, felső végtagi traumák a leggyakoribb sérülések, melyek tönkretehetnek egy átmulatott éjszakát.

Krónikus alkoholizmus és az ortopédia

A krónikus alkoholizmus az ortopédiában is otthagyja névjegyét. A korábban felsorolt traumatológiai esetek bármelyikének lehet késői következménye, mely ortopédiai beavatkozást tehet szükségessé. Van azonban néhány klasszikus ortopédiai elváltozás, mely igen jellemző alkoholistáknál.
Az első ilyen betegség az aszeptikus combfej elhalás. A pontos mechanizmus nem ismert, de lényege a combfejet ellátó erek szűkülete, elzáródása miatt kialakuló csontelhalás. A combfejben cysták alakulnak ki, a terhelési felszíneknek megfelelően a csont először ellapul, majd be is roppanhat, súlyos csípőízületi deformitást eredményezve. Ficat és Arlet urak határozták meg a betegség lefolyásának egyes stádiumait:

O. stádium: nincs röntgen jel, a Beteg panaszmentes
I. stádium: enyhe klinikai tünetek (terhelésre fokozódó, hirtelen kialakuló fájdalom). Röntgen jel nincs, MR vizsgálattal kimutatható az elváltozás
II. stádium: röntgenen háromszög (ék) alakú elváltozás, az ízfelszín még ép. A Beteg panaszai változatlanok.
III. stádium: beroppan az ízületi felszín, gyulladás alakul ki. A Beteg panaszai fokozódnak, heves fájdalom, jelentős mozgásbeszűkülés alakul ki.
IV. stádium: terminális fázis, másodlagos csípőízületi artrózis alakul ki, a combfej jelentősen deformált.

Kezelése a kezdeti szakaszban tehermentesítés, úszás, gyógytorna. A folyamat előrehaladtával azonban ezek a módszerek nem vezetnek sikerre, előtérbe kerül a sebészeti ellátás. Ficat I-II stádiumban a célravezető módszer a combfej óvatos megfúrása vékony fúróval, egyrészt felfrissíti a csontállományt, másrészt pedig csökkenti a nyomást a kialakult cystákban. Ficat III stádiumban a szóba jövő műtétek célja a beroppant területek tehermentesítése. Ez az állapot oszteotómiák által érhető el. A műét során a combcsontot meghatározott pontokon átvágjuk, majd a két darabot egymáshoz képes elforgatva csavarozzuk újra össze. Ennek során a beteg felszínt „kiforgatjuk” a terhelési zónából. Ezen típusú műtéteket régebben nagy számban végezték, azonban a modern csípőprotézisek megjelenésével kimentek a szokásból. Ficat IV stádiumban az artrózis kialakulásával pedig egyértelműen a csípőízületi artroplasztika a választandó eljárás.
Az alkohol okozta neurogén arthropátia egy másik, igen gyakori következménye a rendszeres fogyasztásnak. A nagy mennyiségű etilalkohol végzetes hatással van az idegsejtekre. A lassan pusztuló idegek miatt zavart a láb fájdalomérzése, érzéketlenség, görcsök, izomgyengeség is kialakulhatnak. A láb gyakran duzzadt, a talpi felszínen érzéketlen, éles szélű fekélyek jöhetnek létre. A lábcsontok és ízületek szintén megsínylik az alkohol hatásait. Csontritkulás, ízületi gyulladás jön létre. A második stádiumban csontfelszívódás, akár csonttörés is megfigyelhető, az ízületekben közepes artrózis, az ízület luxálódása mellett. Harmadik stádiumban előrehaladott artrózis, csontos defektusok uralják a képet.
Kezelésében elsődleges a kiváltó ok megszűntetése. Szigorú alkoholtilalom, a cukorháztartás rendezése, sok B-vitamin. A már kialakult fekélyek kezelése mellett a lábat speciális betéttel, cipővel tehermentesíteni kell, a sérülésektől pedig óvni. Később a lábdeformitások (kalapácsujj, bütyök) műtétileg rendszerint kezelhetőek, de előtte fontos a keringés, beidegzés rendezése, mert a legkisebb műtét eredményét is tönkre teheti egy fertőzés, ami alkoholista betegek eseteiben lényegesen gyakrabban megtörténik.
Az osteoporosis az egész csontvázat érintő betegség, mely alkoholizmus során gyakrabban jelentkezik. A rendszertelen étkezés, és az alkohol okozta különböző szervi károsodások miatt, zavart szenved a csontanyagcserében igen fontos D-vitamin és Ca felszívódása. Ennek eredményeként csökken a csontok sűrűsége, sokkal sérülékenyebbé válnak. Már kisebb sérülés is csonttörést okozhat, de pl. a csigolyatestek csupán a Beteg saját testsúlyától is összeroppanhatnak. Ha ehhez hozzávesszük a korábban említett koordinációs zavarokat, akkor érthető, miért veszélyes ez az állapot fokozottan az alkoholos betegekre.
Általánosan elmondható, hogy a rendszeres, tartós alkoholizmus, borzasztó hatással van az egész mozgásszervi rendszerünkre. Igen fontos az alkohol teljes megvonása, a normális táplálékbevitel rendezése. El kell menni az évi csontsűrűség vizsgálatra, és látogatni kell az érsebészeti és neurológiai lábszűréseket is!


Mindent egybevéve az alkoholfogyasztásban a legfontosabb tényező a mértékletesség legyen és sok gondtól óvjuk meg magunkat!


Az alábbi videón a legjellemzőbb sérülési mechanizmusok akut etiles intoxikációban.

És most lássuk mit írtak a Konzílium 2.0 többi résztvevői az alkoholizmusról:

ENT House Budapest Horváth Tamás fül -orr-gégész
Elmedoktor Veress Dóra pszichiáter
KindlerMedical - Demeter Irma szakgyógyszerész
Mentők Blog Heinrich Károly sürgősségi ellátás
Minden, ami pszihológia blog – Kindler Réka pszichológus
PepitaZebra blog – Török Dóra gyermekorvos
MedIq – Meskó Bertalan kutatóorvos, genetika

A nagyízületi endoprotézisek csodálatos világa

Az ortopédiai betegellátás egyik legmeghatározóbb irányvonala a nagyízületi endoprotetika. Legyen szó csípő-, térd-, vagy vállízületről, a protézis implantáció az egyik leggyakrabban végzett beavatkozás az ortopéd sebészetben világszerte. Az 1960-as évek második felétől folyamatosan emelkedik az évente beültetett implantátumok száma, az eszközök fejlesztése pedig mára sokmillió dolláros üzletággá nőtte ki magát. Csak Magyarországon éves szinten több ezer nagyízületi endoprotézis kerül beültetésre és ez a szám nemzetközi viszonylatban igen alacsony szám.
A műtétek indikációja széles skálán mozog. Leggyakrabban ízületi porckopás, arthrosis miatt történik az implantáció, de sokszor egyéb módon nem kezelhető csonttörések ( pl. combnyaktörés, ízületet destruáló térdtáji törések), valamint az ízületet is érintő mozgásszervi megbetegedések, reumatológiai kórképek is vezethetnek erre az útra.

Ebben a bejegyzésben a csípőprotézisek alaptípusait szeretném bemutatni.

Csípőprotézis

A leggyakrabban beültetett implantátum típus. Anyaga a gyártótól függően változatos lehet, legtöbbször orvosi acélból, Cr-Co-Mo ötvözetből, illetve titánból készítik. Az azonos alapkoncepció szerint a protézis három részből áll: vápa, szár, fej.
Vápa: ez a rész illeszkedik a medencecsont un. acetabulum részébe, ez helyettesíti az ízület üregét, ez foglalja magába a fejet, melynek azonos átmérőjű gömbfelszíne biztosítja a művi ízület szabad mozgásait. A combcsont levágott végébe kerül beültetésre a protézis szára, mely továbbítja a rá nehezedő erőt a láb felé. Az ízület stabilitását a Beteg saját izomzata, valamint a megfelelő helyzetben beültetett protézis komponensek adják. A csípőprotézis rögzítésére két módszer létezik: cementes ill. cement nélküli megoldás.

Cementes rögzítésnél a komponenseket nagy szilárdságú, kétkomponensű PMMA ( polymetil-metakrilát) ragasztó ( un. csontcement) rétegre helyezik rá, ami kb. 10 perc kötési idő múlva a cementtel valóban egyenértékű stabilitást biztosít. A legtöbb esetben jól alkalmazható technika, a cement elérhető antibiotikumos változatban is, nagyobb defektuokkal járó esetekben is jó stabilitást biztosít. A cementes vápák egy elemből állnak, nagy keménységű polietilénből készülnek.

A cement nélküli (CN) eljárásnál kiemelt szerepe van a protézisfelszín kiképzésének. Általában speciális hydroxyapatit bevonatot kap, vagy a felszín kialakítása eleve kedvez a Beteg csontjának a protézishez való rögzülésének (gyakorlatilag belenő a csont a protézisbe). A beültetésnél fontos az un. „press-fit” technika alkalmazása, vagyis a komponenseket úgy illesztjük a helyükre, hogy oda szorosan befeszüljenek, rögtön megfelelő stabilitást adva, ami a csontosodás során csak tovább növekszik. Nem alkalmazható minden esetben, pl. jelentős csonthiánnyal járó esetekben ( medencetörések, veleszületett csípőficam után) nincs meg a szükséges anatómiai helyzet, ami lehetővé teszi a „press-fit” elv megvalósítását. Ilyenkor cementes, vagy hibrid ( cementes vápa- CN szár, vagy akár fordítva) a választandó. A CN vápák két részből tevődnek össze. Az egyik a fémből készült külső héj, ebbe illeszkedik a nagy keménységű polietilén belső ( insert ).




A csípőízületi endoprotetikában új irányzatnak számítanak a „resurfacing”, vagy Birmingham protézisek. A beültetés során nem kell a combcsont teljes fejét, nyakát eltávolítani, hanem elegendő a csontot megfelelő formájúra alakítani, majd a protézis sapkaszerűen ráilleszthető. A műtét így jelentős csontveszteség nélkül megúszható, ami az ortopédiában nem kis cselekedet! A módszer sajnos nem alkalmazható minden esetben, sőt kimondottan szűk az indikációs köre ( Fiatal beteg, jó csontállomány, megfelelő anatómiai helyzet, gyakorlott sebész). Magyarországon leginkább igen borsos ára miatt nem terjedt még el.
A videón az úriember egy évvel van a műtét után. Természetesen a jobb oldali karatemester operálták... De vajon melyik csípőjét???