Az átkozott ITBS- Iliotibialis szalag szindróma

Elmondhatjuk, hogy most már végérvényesen megkezdődött a tavaszi futószezon! Jó hír ez sok profi és amatőr futónak, akik heti rendszerességgel indulnak különböző aszfaltos és terepfutó versenyeken. A legjobb teljesítmény elérésének egyik alapfeltétele a megfelelő felkészülés, ezt már régóta tudjuk. A jelentős ízületi terhelés sok esetben azonban még a gondos előkészületek ellenére is panaszok kialakulásához vezethet. 

Jóból is megárt a sok!

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!

Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.

Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.

És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

Fuss többet, tovább élsz!

Közhelyszerű tény, hogy a redszeres testmozgás több módon is segít az egészségmegőrzésben: javítja a légzési és keringési rendszer állapotát, rendezi a cukorháztartás zavarat, csökkenti a testsúlyt, így ritkábban fordul elő elhízás, mérsékli a vérnyomást, stb. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban egyre nehezebb időt találni minőségi mennyiségű és időtartamú sportolásra. Megjelent azonban pár éve egy új irányzat, melynek hívei rövid ideig, de rendkívül intenzív testmozgást végeznek, annak reményében, hogy így kevesebb idő ráfordításával ugyanolyan kedvező hatást érhetnek el, mint a hosszabb ideig tartó sportolással.

Miért 42.195 méter hosszú a maraton?

Önök feltették már maguknak a fenti kérdést? Én őszintén szólva eddig nem, azonban a minap megtudtam az okát, egy kicsi utánanéztem, és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy itt most megosszam az olvasókkal. 

A maratoni futótáv kezdetben nem volt pontosan meghatározva, attól függött, hogy hol, merre húzták meg a pályát. Hozzávetőleg 40 kilométer (25 mérföld) hosszú volt, ami nagyjából megfelel az Athén és Maraton közötti távolságnak. Aztán az 1908-as Londoni Olimpián került először kijelölésre a fenti táv. Az eredeti tervek szerint a futók a Windsori kastélyból startoltak a Wales-i herceg jelenlétében, majd az Olimpiai Stadionba érkeztek volna, ahol egy teljes kör megtétele után tűzték ki a befutót a királyi páholy előtt.

Így összesen 26 mérföld és 700 láb (42.640 m) lett volna a táv. Azonban a szervezők rájöttek, hogy a versenyzők nem használhatják az eredetileg kijelölt kaput a stadionba való belépéshez, mert az nem vezet a futópályára, ezért egy másik kapun keresztül vitték be a futókat a stadionba. Így azonban az utolsó kör irányát meg kellett fordítaniuk, és hogy a befutót a királyi család és a többbi néző is jól láthassa, le kellett rövidíteniük. Így lett végül a teljes táv 26 mérföld és 385 láb, azaz 42.195 méter. Végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1921 májusában határozta meg a maratoni futóverseny távját ebben a hosszban. Érdekes, nem?

Facebookolom

Mezitlábas futócipő

Korábban már írtunk a futásban egyre inkább terjedő új irányzatról, a mezitlábas futásról. A természetességre való törekvés egyik aránylag új eredménye a mezitlábas futócipő (barefoot running shoe). Ez gyakorlatilag egy rendkívül finom, rugalmas, vékony, de ellenálló anyagból készülő, zokni szerű cipő, aminek a talp része is vékony. Az elkészítése során különös gondot fordítottak arra, hogy minnél jobban kövesse a láb természetes alakját.

A mezitlábas futócipő használata túl azon, amit a meztilábas futással kapcsolatos korábbi bejegyzésünben írtunk (csökkent nagyízületi terhelés, kíméletesebb igénybevétel, jobb biomechanika, bővebben olvashatnak róla itt), specialis mozgásmintára kényszeríti a futót. Természetes körülmények között futás közben nem a sarokütéssel kezdődik a járásciklus, helyette az előlábunkra érkezünk a lépés első fázisában, így csillapítjuk a testünk súlyából adódó lendületet, és innen rugaszkodunk el újra. Ez lenne a teljesen természetes futó mozdulatsor, amely nagyobb teljesítményre ad lehetőséget. A mezitlában futócipő használatával ezt a mozgásmintát vagyunk kénytelenek használni, hiszen - komoly ütéscsillapítással rendelkező sarokrész híján - cipőnk nem is enged más technikát.

Sokat elárul ez a videó, ahol a hagyományos és a mezitlábas futócipőben megtett egy-egy lépésciklust láthatjuk lassítva.

Ha utánanézünk, azt látjuk, hogy a sprinterek - köztük Usain Bolt, a világ jelenlegi leggyorsabb embere - szintén úgy futnak, hogy az előlábra érkeznek, nem sarokra. (a video végén a lasított részben lehet legjobban látni)

Ugyanakkor az új cipő viselői rendszeresen kiemelik, hogy nehéz megszokni a cipőt, gyakran nehéz felvenni, és esetenként kényelmetlen is lehet. Az ütéscsillapítás teljes hiánya miatt pedig meggondolandó, hogy milyen talajon futunk vele: a kemény talaj (cement, kő, márvány) a beszámolók szerint "brutális" lehet, ugyanakkor a futópad ideálisnak tűnik egy próbára. A lúdtalp úgy tűnik, nem jelent problémát a használata során.

Bővebbet a témáról itt olvashat.

Facebookolom

Mezitláb fussunk, vagy cipőben?

Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozik a sportegészségügy azzal, hogy a mezitláb futás vagy a cipőben futás az egészségesebb-e. Ismert, hogy a nem megfelelő talajon, nem megfelelő cipőben végzett rendszeres futás nagy megterhelést jelent az ízületekre, annyira, hogy akár a kopásos folyamatokat is felerősíthetik. Amerikai kutatók legutolsó eredményei új megvilágításba helyezik ezt a kérdést.

Dr. Kerrigan és munkatársai 86 felnőttet vizsgáltak, akik először mezitláb, majd cipőben futottak futópadon. Eközben összesen 10 kamerával és 16 jeladóval rögzítették az alsó végtagok mozgásait, valamint a futópadon mérték a keletkező erőket. Azt találták, hogy cipőben futáskor a csípő ízületekben 54, míg a térd ízületekben 36 %-al ébredt nagyobb forganyomaték, mint amikor a futók mezitláb voltak. Ezek alapján arra következtetnek, hogy a megnövekedett erő az ízületeken belül nagyobb igénybevételt jelent, ami elősegítheti a kopásos folyamatok fegyorsulását.

A szerzők figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a vizsgálat eredményei és következtetései több szempontból is kérdésesek: a mérés nem volt teljesen pontos, mindenki, a saját biomechanikájától függetlenül ugyanolyan futócipőt kapott, és az sem egyértelmű, hogy a megnövekedett erő egyenesen vezetne a felgyorsult kopáshoz.

Úgyhogy a kérdés továbbra is nyitva áll: mezitláb, vagy cipőben fussunk? Önök szerint?

A cikkről bővebben itt olvashatnak:

http://www.medscape.com/viewarticle/718663?src=mp&spon=8&uac=70680CN

Nyomjuk meg! Sport kompresszió = nagyobb teljesítmény, gyorsabb regeneráció

Az sport-élettanban folyamatosan keresik a lehetőségeket a teljesítmény fokozására, a regeneráció gyorsítására.

Ennek a kutató munknak a legfrissebb eredménye a sport kompresszió kidolgozása. A módszer lényege az, hogy egy-egy testrészünkre az adott testájéknak megfelelő, a test középpontja felé haladva fokozatosan emelkedő nyomást helyezünk. Erre a legegyszerűbb módszer egy speciális kompressziós segédeszköz viselése, mely egyszerűsége ellenére rendkívül sokrétűen fejti ki jótékony hatását:

• összenyomódnak a felületes vénák, fokozva ezzel az izmok vérellátását

• a fokozott vérellátás emeli az izmokhoz eljutó oxigén mennyiségét, így növelve a teljesítményt

• a felgyrorsult vérátáramlás gyorsabban szállítja el az izmokból a felszaporodott anyagcsere termékeket, így például a tejsavat, ezzel is fokozva a regenerációt, és késleltetve a kifáradást

• javul a testrészek hőháztartása

• a felületes helyzetérzékelő receptorok (központi idegrendszeri jeladók) működése révén javul a koordináció, így pl. kosárlabdázóknál a dobások pontossága

• az izomrostok összenyomásával csökken a húzódásos sérülések kialakulásának kockázata

Összességében azt találták, hogy a sportkompresszióval a teljesítmény kb.

5 %-al növelhető úgy, hogy közben az energiafelhasználás 6 %-al csökken.

Bővebben a témáról itt olvashatnak:

http://www.sisegely.hu/index.php?page=92&lang=_hu

vagy az alábbi videóból tájékozódhatnak.

A futás eufóriát okoz és függőséget alakíthat ki

A legújabb kutatások alapján vált ismertté a tény, hogy a rendszeres testmozgás,

így a futás a szervezetben a morfiumhoz hasonló vegyületeket, úgynevezett

endorfinokat szabadít fel, így a rendszeres testedzés jó hangulatot kiváltó hatása

is érthetővé válik.

A Tufts Egyetemen állat kísérleteket végeztek, melyek során két

patkánycsoportot vizsgáltak. Az egyik csoport ketreceibe tettek futó

kereket, a másikéba nem. Emellett mindkét csoportot megfelezték, és míg

az első csoportfél egész nap kapott táplálékot, addig a másik csak napi

egy órán át, hogy kevesebb időt töltsenek táplálkozással és több idejük

maradjon futni. A több hétig tartó kísérleti körülmények után az állatoknak

naloxont, a morfium és az endorfinok ellenszerét adták be. Azt vizsgálták,

hogy a beadott szer milyen erős megvonási tüneteket okoz,

így arra kaptak választ, hogy a kísérleti felállás alatt mennyi endorfin

szabadult fel az állatoknál. A várakozások szerint a nagyobb mennyiségű

endorfinhoz szokott patkányok között a naloxon beadása súlyosabb

megvonási tüneteket kellett, hogy okozzon, mint azoknál az állatoknál,

amelyek kevesebb endorfinhoz voltak szokva.

Az eredmények kiértékelése alátámasztotta az előzetes elvárásokat:

azoknál az állatoknál, akik szinte egész nap futhattak, jelentősen erősebb

megvonási tüneteket észleltek, mint a másik csoport állatainál, így bizonyítást

nyert, hogy a rendszeres testmozgás az endorfinok felszabadításán keresztül

jó hangulatot okoz. Talán ez lehet a magyarázata az örökérvényű

"ép testben ép lélek" mondásnak is!

A cikk a Behavioral Neuroscience című folyóiratban olvasható teljes terjedelmében

itt: http://http://www.apa.org/journals/releases/bne1234905.pdfapa.org/journals/releases/bne1234905.pdf

Miért fontos a jó futócipő? Melyek a jó futócipő ismérvei? Milyen cipőt válasszunk?

Futás során lépésciklusonként minden egyes talajt érés egy-egy ütésként jelentkezik, így ez a sport fokozott megterhelést ró az alsó végtag teherviselő ízületeire, a bokára, tédre és a csípőkre. Emellett a folyamatosan ismétlődő tengelyirányú terhelés igénybe veszi a teljes gerincoszlopot is, leginkább az ágyéki-keresztcsonti és az ágyéki-háti csigolyák átmeneténél. Hogy ennek a folyamatosan ismétlődő erőnek a káros hatásait csökkentsük, rendkívül fontos, hogy hol, milyen talajon és milyen cipőben futunk. Elsősorban a természetes, füves talajok, valamint a külön erre a célra készített futófelületek ajánlatosak a rendszeres futásra, amennyiben ez lehetséges, a beton, aszfalt kerülendő, hiszen a túl kemény talajra való érkezéskor lényegesen komolyabb erők hatnak a mozgásszervrendszerre is.

A jó futócipő felépítésénél fogva segít elkerülni a túlterhelésből adódó panaszokat, emellett segíthet a sérülések megelőzésében is.

A futócipőnek alapvetően két elvárásnak kell megfelelnie: könnyűnek kell lennie, hogy lehetőleg ne jelentsen plusz terhet sportolás közben, ugyanakkor ellenállónak is kell lennie, hogy a futás során hatékonyan tudja csillapítani az ütéseket. Nyilván minél könnyebb egy cipő, annál kevésbé ellenálló, és fordítva. A kifejezetten versenyre készített futócipők rendszerint lényegesen könyebbek (kb 180-240 g), ugyanakkor 150-300 km után elhasználódnak. A hétköznapi, vagy hobby futásra alkalmas cipők nehezebbek ugyan (kb. 300-400 g), de ezek 700-1000 km-t is kibírnak. Különösen igaz ez a terepfutásra tervezett cipők esetében, melyeknél a felsőrész felépítése is ellenálló anyagokból történik, hogy az egyenetlen talajon való futás közben jelentkező többlet terhelést bírják. Fontos lehet még, hogy kinek milyen a lábboltozata, milyen a lábformája. Célszerű tájékozódni futócipő vásárlása előtt, hogy futás közben lábunkkal inkább befelé, középen, vagy éppen a talp külső éle felé terhelünk-e, ugyanis ennek megfelelően lehetőség van a cipők közötti választásra. Legegyszerűbb módszer ennek eldöntésére, ha megnézzük valamelyik korábbi futócipőnket, és leellenőrizzük, hogy a talp melyik részét koptattuk el. (a témáról többet a lenti videón hallhatnak) Ugyancsak létezik egyes gyártók kínálatában azonos méreten belül különböző lábszélességre gyártott cipő is, így a szélesebb lábúak is találhatnak maguknak kényelmes lábbelit. Mindenképpen fontos, hogy kényelmesen illeszkedő, a lábujjak előtt kb 0.5-1 cm szabad helyet adó, így a funkcionális hosszat biztosító cipőt válasszunk. A cipőt ne használjunk tovább, mint amit a gyártó ajánl, mert egy bizonyos távolság megtétele után a cipő anyagai elhasználódnak, így a felső rész kevésbé lesz képes tartani a lábat, teret engedve esetleges sérüléseknek. Emellett a talp rész anyaga is meggyengül, csökken a talajt éréskor kifejtett tompító hatás, és ez hosszú távon komoly ízületi problémákhoz vezethet.