Ínhüvelygyulladás - tenosynovitis

Ismét a sors fintora: Miután az égig dícsértem a fallabdázást, össze is csomagoltam és két hét kihagyás után ismét ütőt fogtam a kezembe. Csakhogy nem a már jól megszokottat, hanem egy eddig sosem próbált darab akadt a kezembe. Az eredmény, iszonyat fájdalom a jobb csuklómban, melynek mozgásai is jelentősen beszűkültek. Diagnózisom: tenosynovitis, vagyis ínhüvelygyulladás.
Általában egyenletes, hosszantartó, erős megterhelés, vagy szokatlan tartási rendellenesség ( számítógép billentyűzet, egér használata) váltja ki a mozgató inak tokjának megvastagodását, gyulladását. Hatására az ín már nem tud könnyedén csusszani, akadozik, ez érezhető ropogást, mozgásbeszűkülést okoz, mely természetesen fájdalommal is jár.
Kezelésében legfontosabb a kímélet, az adott ízület rögzítése, ill passzív tornásztatása. A Nem Szteroid gyulladáscsökkentők használata ( akár tabletta, akár gél formában) szintén erősen javasolt. Az ízület polcolása, jegelése is sokat segíthet a gyógyulásban. A terhelés fokozatos növelése nagyon fontos, mely a folyamat könnyen krónikussá válhat és sok panaszt okozhat a beteg számára. Az ímént említett kezelés nálam eddig bevált, szépen csökkennek a panaszok , szerintem a hét végén ismét bevállalok egy játszmát, immár a megszokott ütővel.

Fallabdázni márpedig muszáj!

Mindenkinek javaslom, hogy találjon egy olyan sportot, amit mindenkor szívesen űz. Külön hasznos, ha ez a mozgásfajta a mindennapi életvitelhez szükséges izmaink, ízületeink általános állapotát szintentartja, javítja. Blogíró kollégáim a futásra és az úszásra esküsznek és nagyon helyesen teszik, bár a futás eléggé igénybe veszi a térdízületeket, de ez megfelelő cipőválasztással ( lásd előző bejegyzésünk) csökkenthető. Az én sportjaim a fallabda ( squash) és a röplabda. Lássuk mennyire igazak a squashra az előbb említett kritériumok!

A fallabdát jól tapadó cipőben játsszák, a labda apró és nagy sebességgel pattog, bármelyik falra üthető. Ennek következményeképpen a játékosok mozgásában gyakori irányváltások dominálnak, melyek különösen igénybeveszik a bokaízületeket, valamint a térdek feszítő izomzatát, szalagrendszerét és az ízületi porcot. A rotációs mechanizmusok gyakran okoznak meniscus sérülést. A labda sokszor csak néhány centiméterrel a padló felett repül, emiatt a játékosok előrehajolva ütik meg. Az ágyéki gerincszakasz számára a folyamatos hajolás-felegyenesedés komoly próbatétel, a gerinc menti izomzat jelentős munkavégzésre van ítélve. Az irányváltások és a hirtelen elindulások-megállások szintén fokozott terhelést jelentenek a törzsizomzat számára. A vállak ( legalábbis az ütőt fogó oldalon) sem ússzák meg a fallabdázást, a nagy kilengéssel járó, nagyenergiájú lendítések könnyen sérüléshez vezethetnek.

Elolvasva amit írtam, a fallabdázás nem tűnik különösképpen egészséges sportágnak. És mégis! A rendszeres edzések során az izmok, ízületek kiválóan alkalmazkodnak, felnőnek a feladathoz, ennek hatását pedig a mindennapokban is érezzük. Kevesebb a derékfájás, a törzsizomzat tónusa fokozódik, a combizomzat megerősödik. Megfelelő bemelegítést követően, folyamatos koncentrációval és odafigyeléssel elképesztően szórakoztató tud lenni a squash. Fontos az izomzat karbantartása, különösen hosszabb kihagyás után érdemes edzés előtt néhány alkalommal átmozgatni a térdstabilizáló izomcsoportokat, valamint a törzs- és gerinc tartóizmait. Ebben nem szégyen gyógytornász segítségét kérni, de egyszerű, otthon is elvégezhető gyakorlatokról van szó. Ha ezeket szabályokat betartjuk, a fallabda kiváló kikapcsolódást biztosít, javítja mozgáskoordinációnkat, állóképességünket, reflexeinket, segíti koncentrálóképességünket, helyzetfelismerésünket. Arra az egy órácskára az ember elfelejti a főnökét, a munkáját, a gondokat, a problémákat. Tökéletes kikapcsolódás. Jópofa a futás is és az úszás is, de fallabdázni muszáj!

A videón Jonathon Power. A labdát ne is próbáljuk meg követni, figyeljék a fehér pólós játékost...

A futás eufóriát okoz és függőséget alakíthat ki

A legújabb kutatások alapján vált ismertté a tény, hogy a rendszeres testmozgás,

így a futás a szervezetben a morfiumhoz hasonló vegyületeket, úgynevezett

endorfinokat szabadít fel, így a rendszeres testedzés jó hangulatot kiváltó hatása

is érthetővé válik.

A Tufts Egyetemen állat kísérleteket végeztek, melyek során két

patkánycsoportot vizsgáltak. Az egyik csoport ketreceibe tettek futó

kereket, a másikéba nem. Emellett mindkét csoportot megfelezték, és míg

az első csoportfél egész nap kapott táplálékot, addig a másik csak napi

egy órán át, hogy kevesebb időt töltsenek táplálkozással és több idejük

maradjon futni. A több hétig tartó kísérleti körülmények után az állatoknak

naloxont, a morfium és az endorfinok ellenszerét adták be. Azt vizsgálták,

hogy a beadott szer milyen erős megvonási tüneteket okoz,

így arra kaptak választ, hogy a kísérleti felállás alatt mennyi endorfin

szabadult fel az állatoknál. A várakozások szerint a nagyobb mennyiségű

endorfinhoz szokott patkányok között a naloxon beadása súlyosabb

megvonási tüneteket kellett, hogy okozzon, mint azoknál az állatoknál,

amelyek kevesebb endorfinhoz voltak szokva.

Az eredmények kiértékelése alátámasztotta az előzetes elvárásokat:

azoknál az állatoknál, akik szinte egész nap futhattak, jelentősen erősebb

megvonási tüneteket észleltek, mint a másik csoport állatainál, így bizonyítást

nyert, hogy a rendszeres testmozgás az endorfinok felszabadításán keresztül

jó hangulatot okoz. Talán ez lehet a magyarázata az örökérvényű

"ép testben ép lélek" mondásnak is!

A cikk a Behavioral Neuroscience című folyóiratban olvasható teljes terjedelmében

itt: http://http://www.apa.org/journals/releases/bne1234905.pdfapa.org/journals/releases/bne1234905.pdf

Vállbetegségek 2. rész - A vállízület ütközéses szindrómája (impingement-syndrome)

A vállízület egyik leggyakoribb betegsége az úgynevezett ütközéses szindróma (impingement-syndrome). Ilyenkor a vállcsúcs alatti anatómiai tér – rendszerint gyulladás miatt – beszűkül, és a rotátor köpeny minden egyes felkar mozdulat során becsípődik a vállcsúcs és a felkarcsont közé súlyos, egyre erősödő fájdalmat kiváltva.

A leggyakrabban megeröltetés, kisebb-nagyobb sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.