2009. október 26., hétfő

Miért fontos a jó futócipő? Melyek a jó futócipő ismérvei? Milyen cipőt válasszunk?

Futás során lépésciklusonként minden egyes talajt érés egy-egy ütésként jelentkezik, így ez a sport fokozott megterhelést ró az alsó végtag teherviselő ízületeire, a bokára, tédre és a csípőkre. Emellett a folyamatosan ismétlődő tengelyirányú terhelés igénybe veszi a teljes gerincoszlopot is, leginkább az ágyéki-keresztcsonti és az ágyéki-háti csigolyák átmeneténél. Hogy ennek a folyamatosan ismétlődő erőnek a káros hatásait csökkentsük, rendkívül fontos, hogy hol, milyen talajon és milyen cipőben futunk. Elsősorban a természetes, füves talajok, valamint a külön erre a célra készített futófelületek ajánlatosak a rendszeres futásra, amennyiben ez lehetséges, a beton, aszfalt kerülendő, hiszen a túl kemény talajra való érkezéskor lényegesen komolyabb erők hatnak a mozgásszervrendszerre is.

A jó futócipő felépítésénél fogva segít elkerülni a túlterhelésből adódó panaszokat, emellett segíthet a sérülések megelőzésében is.

A futócipőnek alapvetően két elvárásnak kell megfelelnie: könnyűnek kell lennie, hogy lehetőleg ne jelentsen plusz terhet sportolás közben, ugyanakkor ellenállónak is kell lennie, hogy a futás során hatékonyan tudja csillapítani az ütéseket. Nyilván minél könnyebb egy cipő, annál kevésbé ellenálló, és fordítva. A kifejezetten versenyre készített futócipők rendszerint lényegesen könyebbek (kb 180-240 g), ugyanakkor 150-300 km után elhasználódnak. A hétköznapi, vagy hobby futásra alkalmas cipők nehezebbek ugyan (kb. 300-400 g), de ezek 700-1000 km-t is kibírnak. Különösen igaz ez a terepfutásra tervezett cipők esetében, melyeknél a felsőrész felépítése is ellenálló anyagokból történik, hogy az egyenetlen talajon való futás közben jelentkező többlet terhelést bírják. Fontos lehet még, hogy kinek milyen a lábboltozata, milyen a lábformája. Célszerű tájékozódni futócipő vásárlása előtt, hogy futás közben lábunkkal inkább befelé, középen, vagy éppen a talp külső éle felé terhelünk-e, ugyanis ennek megfelelően lehetőség van a cipők közötti választásra. Legegyszerűbb módszer ennek eldöntésére, ha megnézzük valamelyik korábbi futócipőnket, és leellenőrizzük, hogy a talp melyik részét koptattuk el. (a témáról többet a lenti videón hallhatnak) Ugyancsak létezik egyes gyártók kínálatában azonos méreten belül különböző lábszélességre gyártott cipő is, így a szélesebb lábúak is találhatnak maguknak kényelmes lábbelit. Mindenképpen fontos, hogy kényelmesen illeszkedő, a lábujjak előtt kb 0.5-1 cm szabad helyet adó, így a funkcionális hosszat biztosító cipőt válasszunk. A cipőt ne használjunk tovább, mint amit a gyártó ajánl, mert egy bizonyos távolság megtétele után a cipő anyagai elhasználódnak, így a felső rész kevésbé lesz képes tartani a lábat, teret engedve esetleges sérüléseknek. Emellett a talp rész anyaga is meggyengül, csökken a talajt éréskor kifejtett tompító hatás, és ez hosszú távon komoly ízületi problémákhoz vezethet.


2009. október 21., szerda

Kinezio Tape a labdarúgás élvonalában is!



A napokban fantasztikus sikerrel zárult U20-as futball világbajnokságon, valamint a bajnokok ligája elmúlt fordulójában több játékoson is láthattuk a Kinezio Tape-et. Amint az a mellékelt fotón is látható, az élsprotban is előszeretettel alkalmazzák ezt a modern eljárást húzódások, rándulások kezelésére. A képen az Inter focistája, Cambiasso combján látható a gyógyítő erejű szalag.

2009. október 11., vasárnap

Gerincferdülés, hanyagtartás









Az egészséges gerinc sem teljesen egyenes. Vannak olyan természetes görbületei, melyek nélkülözhetetlenek a felegyenesedve járáshoz. Azonban a görbületek változása új szerkezet termet az izmok munkájához, melyek emiatt túlterhelődhetnek, később panaszokhoz vezethetnek


A gerinc oldalirányú görbületei nem természetesek, ezt az állapotot hívjuk scoliosisnak-gerincfedülésnek. Leggyakoribb formája a fiatalkori scoliosis, melynél anatómiai deformitás szerencsére nem áll fenn, az elégtelen izomzat és a kóros terhelés együttesen okozza az elváltozást.


Kezelésében az első és legfontosabb lépés, az elváltozás észlelése! Ez elsődlegesen a szülők feladata, hiszen már kialakult panaszok esetén a kezelés már nehezebb. Sok haszna van a rendszeres szűrővizsgálatoknak, akár iskolai keretek között, akár egészségtudatos életvitel részeként. Fontos tehát odafigyelni néhány árulkodó jelre:
* a fej, nem a test középvonalában áll
* az egyik váll magasabban áll
* bordapúp látható a göbület oldalán
* fokozott a háti göbület
* oldalirányú görbület a háti-, vagy ágyéki gerincszakaszon
A kezdetben panaszmentes elváltozás kezelés nélkül a későbbiekben igen sok fájdalmat, kényelmetlenséget tud okozni. A folyamatos, egyenetlen terhelés miatt testünk egyensúlya megbomlik, mely miatt derékfájdalom, csípő- térdpanaszok alakulhatnak ki.
Szerencsére az időben észrevett és megfelelően kezelt fiatalkori scoliosis sok gyógytornával és kitartással kiválóan kezelhető. Az izomzat megerősítésével, valamint a helyes testtartás, mozgásminták begyakorlásával a deformitások jól korrigálhatóak. Fontos a gerinc melletti (paravertebralis) izmok erősítése, az izomtónus beállítása, mely lehetővé teszi, hogy ne kelljen állandóan odafigyelni, hogy hogyan tartsuk magunkat, hanem a jó testtartás legyen az állandó. Javasolt ötlet a kezelés során időről-időre többirányból fényképet készíteni a betegről, így a gyógytorna eredménye kiválóan követhető lesz. Orvosi vizsgálat mindenképpen kötelező a kezelések előtt, itt is dokumentáció, a pontos jelenlegi állapotok rögzítése történik, valamint a terápiás terv is ennek során születik meg, melynek alapján a gyógytornászokkal célzottan kezdhetik meg a tornát. Egyszerű esetben a gyakorlatokat 5-10 alkalom során a beteg megtanulja, így azokat otthon is szorgalmasan gyakorolhatja. Komplexebb esetekben az rendszeres gyógytornász felügyelet javasolt. Speciális gyógymód a scoliosis kezelésében a Schrott- módszer, melynek alkalmazásával többdimenziós gerincgörbületek is eredményesen korrigálhatóak, ismét csak az izomzat áthangolásával.
A rendszeres hát- és törzsizomerősítő gyógytorna mellett fontos a rendszeres sportolás, az izmok általános kondícióban tartása, a megfelelő testtartás, valamint a mozgásban gazdag életvitel.
További információ: www.mentakozpont.hu

2009. október 3., szombat

Vállbetegségek - anatómiai alapok 1. rész

A civilizált életformával járó, a felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalmak képében. A váll eredetű fájdalmak pontos megértéséhez szükséges ismerni a vállízület anatómiájának alapjait is: a váll az emberi test legnagyobb mozgásterjedelmű ízülete, egyik másik ízülettel sem vagyunk képesek ilyen szabad mozgásokra. Ahhoz, hogy a felkarcsontot ilyen tág határok között tudjuk mozgatni, részben szükség van a környező ízületek mozgásaira, ugyanakkor a lapocka és a felkarcsont közötti ízület különleges felépítésére is. A szabadságnak azonban ára van: nevesen a felkarcsont rögzítettsége az ízületi vápában relatív szegényes. A sekély vápa szélén mindössze egy vékony porcgyűrű található, mely – több más képlet melett – az ízület stabilitásáért lesz felelős. Érthető tehát, hogy ha ez a vékony gyűrű megsérül, könnyen válik instabillá az ízület. Ennek is köszönhető, hogy a leggyakrabban ficamodó ízület is éppen a váll. A felkarcsont feje leggyakrabban előre és lefelé ficamodik, ilyenkor gyakran megsérül a stabilitásért felelős porcgyűrű, az úgynevezett labrum is, emellett a felkarcsont fején is benyomat, az úgynevezett Hill- Sachs laesio alakul ki. A sérülés mechanizmusát megtekintheti az alábbi videon:





A következő bejegyzésben a vállízület egyik leggyakoribb elváltozásáról, az ütközéses syndromáról írunk.


Bővebb információért, a betegség kezelésével kapcsolatos felvilágosításért, gyógytornáért forduljon bizalommal a Menta Egészségközpont munkatársaihoz!