Korábban is írtunk már róla, hogy az ízületi porcfelszínek épsége mennyire fontos egy ízület életében. A hyalinporc igen jól struktúrált képződmény, komoly terhelést visel el még normál hétköznapi életvitel mellett is, sportolóknál,fizikai munkát végző embereknél pedig egészen figyelemreméltó a teherbírása.
Ezt a
tulajdonságát különleges szerkezetének köszönheti. A porcsejtek (chondrocyták) között található kollagén rostok speciális térhálós szerkezete dómszerűen épül fel, így a normál terhelési erőket kiválóan elviseli. Károsodásainak leggyakoribb oka a terhelési irányok megváltozása, nyíróerők létrejötte ( pl. a stabilizáló szalagok sérülése esetén), vagy az alátámasztás megszűnése a porc alatti csont törése, vagy elhalása ( osteochondritis dissecans) miatt.

Ilyen esetekben változó méretű, de általában éles szegélyű, körülírt porchiány, csontig terjedő porcfekély keletkezhet. Ez természetesen a terhelhetőség rovására megy, a beteg ízület panaszossá válik.
A probléma sokszor röngennel is kimutat-

ható, de MRI
vizsgálattal a pontos elhelyezkedés, kiterjedés is meghatározható, ami feltétlenül szükséges a műtét megtervezéséhez.
Súlyos, kiterjedt károsodás esetén az egyik me
goldás a korábban már említett mikrofraktúra, kisebb sérülések, megfelelően kooperáló Beteg, jó helyzetben található sérülés esetében a mozaikplasztika.
Az eljárást a kilencvenes években magyar ortopéd sebész ( Prof. Hangody László) fejlesztette ki, mára világszerte elterjedt, nagy számban alkalmazott sikeres műtéti megoldássá nőtte ki magát. Az elgondolás alapja az volt, hogy az elpusztult p
orcterületet pótolni kell, hogyismét homogén, terhelhető ízületi felszínt kapjuk. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy szövetpótlásramég mindig a saját szövet a legmegfelelőbb, így olyan területeket kerestek, melyeket hyalinporc takar, de nem vesznek részt a terhelés átvitelében. A térdízületben a combcsont végén, kívül és belül keskeny sávbantalálhatóak ilyen területek, melyek alkalmasak donorterületnek. A műtét során ezekről a területekről csonthengereket vesznek ki speciális eszközökkel,
melyek tetejét ép, egészséges hyalinporc fedi. Ezeket a hengereket ( graft) ezután a károsodott területekbe fúrt, azonos átmérőjű lyukakba eresztik, ügyelve a végleges porcfelszín egyenletességére. A módszer 2-3 cm-es defektusok ellátására alkalmas, ekkora pótláshoz akár 4-5 graftra is szükség lehet. A beavatkozás innen kapta a nevét, a beültetett graftok mozaikszerűen töltik ki a hiányzó területet, minél nagyobb hiányt pótolva, így a

graftok egymásnak feszülése révén minél nagyobb stabilitást elérve.
A műtét utáni időszakban szigorú tehermentesítés javasolt, amíg a graftok csontos része megfelelően beépül, a hengerek közötti terület pedig feltelődik rugalmas rostos porccal. Egy évvel később elvégzett artroszkópiák során sokszor csak a pótlás egészen halvány nyomai láthatóak az ízfelszíneken.


Ennek a módszernek megvannak sajnos a hátrányai is:
- nem alkalmazható kiterjedt (nagyobb, mint 3-4 cm) károsodások esetén, mivel véges a kivehető graftok száma
- fontos a végleges porcfelszín simasága, ezért a graftot 90 fokos szögben kell beültetni, azonban ez a térdízületben csak az elülső területeken valósítható meg ( ott is inkább csak a combcsont ízfelszínén, a lábszárcsont felett útban van a combcsont, így nem lehet ráfordulni a műszerrel)
- előfordulhat a donorterület fájdalma a műtétet követően
A módszer alkalmas más ízületekben kialakult porcdefektusok kezelésére is, a térdízület után leggyakrabban a bokában, a felső ugróízületben szokták bevetni.
Az alábbi videón látható a műtét: Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék, hogy a videón egy nagy kiterjedésű területet pótolnak teljes ízületi feltárásból. Kisebb elváltozások esetében a műtét általában jóval kisebb metszésből, artroszkóp segítségével is kivitelezhető...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése