2010. július 24., szombat

Porcsérülések ellátása - Mozaikplasztika

Korábban is írtunk már róla, hogy az ízületi porcfelszínek épsége mennyire fontos egy ízület életében. A hyalinporc igen jól struktúrált képződmény, komoly terhelést visel el még normál hétköznapi életvitel mellett is, sportolóknál,fizikai munkát végző embereknél pedig egészen figyelemreméltó a teherbírása.

Ezt a

tulajdonságát különleges szerkezetének köszönheti. A porcsejtek (chondrocyták) között található kollagén rostok speciális térhálós szerkezete dómszerűen épül fel, így a normál terhelési erőket kiválóan elviseli. Károsodásainak leggyakoribb oka a terhelési irányok megváltozása, nyíróerők létrejötte ( pl. a stabilizáló szalagok sérülése esetén), vagy az alátámasztás megszűnése a porc alatti csont törése, vagy elhalása ( osteochondritis dissecans) miatt.

Ilyen esetekben változó méretű, de általában éles szegélyű, körülírt porchiány, csontig terjedő porcfekély keletkezhet. Ez természetesen a terhelhetőség rovására megy, a beteg ízület panaszossá válik.
A probléma sokszor röngennel is kimutat-
ható, de MRI
vizsgálattal a pontos elhelyezkedés, kiterjedés is meghatározható, ami feltétlenül szükséges a műtét megtervezéséhez.
Súlyos, kiterjedt károsodás esetén az egyik me
goldás a korábban már említett mikrofraktúra, kisebb sérülések, megfelelően kooperáló Beteg, jó helyzetben található sérülés esetében a mozaikplasztika.
Az eljárást a kilencvenes években magyar ortopéd sebész ( Prof. Hangody László) fejlesztette ki, mára világszerte elterjedt, nagy számban alkalmazott sikeres műtéti megoldássá nőtte ki magát. Az elgondolás alapja az volt, hogy az elpusztult porcterületet pótolni kell, hogyismét homogén, terhelhető ízületi felszínt kapjuk. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy szövetpótlásramég mindig a saját szövet a legmegfelelőbb, így olyan területeket kerestek, melyeket hyalinporc takar, de nem vesznek részt a terhelés átvitelében. A térdízületben a combcsont végén, kívül és belül keskeny sávbantalálhatóak ilyen területek, melyek alkalmasak donorterületnek. A műtét során ezekről a területekről csonthengereket vesznek ki speciális eszközökkel, melyek tetejét ép, egészséges hyalinporc fedi. Ezeket a hengereket ( graft) ezután a károsodott területekbe fúrt, azonos átmérőjű lyukakba eresztik, ügyelve a végleges porcfelszín egyenletességére. A módszer 2-3 cm-es defektusok ellátására alkalmas, ekkora pótláshoz akár 4-5 graftra is szükség lehet. A beavatkozás innen kapta a nevét, a beültetett graftok mozaikszerűen töltik ki a hiányzó területet, minél nagyobb hiányt pótolva, így a


graftok egymásnak feszülése révén minél nagyobb stabilitást elérve.
A műtét utáni időszakban szigorú tehermentesítés javasolt, amíg a graftok csontos része megfelelően beépül, a hengerek közötti terület pedig feltelődik rugalmas rostos porccal. Egy évvel később elvégzett artroszkópiák során sokszor csak a pótlás egészen halvány nyomai láthatóak az ízfelszíneken.






Ennek a módszernek megvannak sajnos a hátrányai is:
- nem alkalmazható kiterjedt (nagyobb, mint 3-4 cm) károsodások esetén, mivel véges a kivehető graftok száma
- fontos a végleges porcfelszín simasága, ezért a graftot 90 fokos szögben kell beültetni, azonban ez a térdízületben csak az elülső területeken valósítható meg ( ott is inkább csak a combcsont ízfelszínén, a lábszárcsont felett útban van a combcsont, így nem lehet ráfordulni a műszerrel)
- előfordulhat a donorterület fájdalma a műtétet követően

A módszer alkalmas más ízületekben kialakult porcdefektusok kezelésére is, a térdízület után leggyakrabban a bokában, a felső ugróízületben szokták bevetni.

Az alábbi videón látható a műtét: Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék, hogy a videón egy nagy kiterjedésű területet pótolnak teljes ízületi feltárásból. Kisebb elváltozások esetében a műtét általában jóval kisebb metszésből, artroszkóp segítségével is kivitelezhető...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése