Rotátor köpeny szakadás - betegség, vagy az öregedés természetes velejárója?

A rotátor köppeny (ROK) rendkívül fontos szerepet játszik a vállízület működésében, szakadása esetén komoly funkció romlás jöhet létre. Az érdekes azonban a váll biomechanikájában az, hogy a ROK szakadása nem minden esetben jár együtt a mozgástartomány csökkenésével vagy fájdalom megjelenésével. Több vizsgálat történt, melyek azt próbálták feltérképezni, hogy hogyan alakul a rotátor köpeny állapota az élet előrehaladtával.

Sher és mtsai 60 év feletti betegek panaszmentes vállában 54 %-ban találtak ROK szakadást (28 % teljes, 26 % részleges szakadás), Tempelhof és mtsai 70 év feletti panaszmentes vállakat vizsgálva 38 %-ban találtak teljes ROK szakadást. Milgrom és mtsai: 4. és 5. évtizedben 5-11 % gyakorisággal találtak ROK szakadást (részleges), de 7. évtizedben 50, a 9. évtizedben 80 % gyakorisággal. Az 5. évtizedre a szakadások 55 %-a teljes szakadás volt.

Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy sérülés, dobó atlétáknál az ízületen belül kialakuló rendszeres ütközések (internal impingement), instabilitás, 40 év felett elszenvedett vállficam is vezethetnek ROK szakadáshoz, melyek az életkortól függetlenül szinte mindig panaszosak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy

• a rotátor köpeny szakadása természetes folyamat lenne, amivel nincs teendő,
• vagy éppen ellenkezőleg, egy olyan részben degeneratív, részben sérüléses eredetű kóros állapot, melyet gyógyítani kell?

Erre válaszolt Yamaguchi vizsgálata, melynek során 5 éven át követett panaszos és panaszmentes vállakat, ahol igazoltan ROK szakadás volt. Azt tapasztalta, hogy a panaszmenes vállak több, mint a fele (51%) az 5 éves periódus végére panaszossá vált, és 39 %-ban nőtt a szakadás mérete. Más szerzők, pl. Neer azt találták, hogy azoknál a vállaknál, ahol időben megtörtént a ROK rekonstrukciója, nem alakultak ki olyan súlyos kopásos elváltozások, melyeket aztán később csak protézissel lehetett gyógyítani. Ráadásul Goutallier kimutatta, hogy egy idő után a rotátor köpeny izomzatában visszafordíthatatlan elváltozás, az úgynevezett zsíros degeneráció alakul ki, mely után aktív izomműködés már nem várható.

Másrészről viszont sok olyan beteget ismerünk, akiknél szakadt ROK mellett is kiváló funkció érhető el úgy, hogy nem tettük ki őket egy műtét esetleges veszélyének. Ráadásul a műtéteket követő gyógyulás lassú: 6-9, de esetekben akár 12 hónapot is igénybe vehet.

Tehát akkor kell-e rekonstruálni a rotátor köpenyt vagy nem?

Nehéz kérdés, nehéz válasz. Összefoglalva az mondható el, hogy sérüléses előzmény, aktív életmód, valamint 5-6. évtized alatti életkor esetén a ROK varrata mindenképpen megfontolandó, hiszen így elkerülhetőek a későbbi korai kopásos eltérések, és teljes életet tudunk biztosítani a betegeknek. Ugyanakkor ettől eltérő esetekben a konzervatív, nem műtétes kezelés, gyógytorna megfelelő alternatívája lehet a sebészeti beavatkozásnak.