2012. június 3., vasárnap

Befagyott váll – műtét vagy gyógytorna?


A befagyott váll igen gyakran okoz súlyos panaszokat, melyek részben a betegséggel együtt járó fájdalmakból, részben a jelentős mozgásbeszűkülésből adódnak. Kérdés, hogy mennyire legyünk aktívak a kezelésben, hiszen tudjuk, hogy az elváltozás 1,5-3 év alatt önmagától gyógyul.

A kezelés alapvetően kétféle lehet: műtétes és nem műtétes - úgynevezett konzervatív kezelés. A konzervatív kezelés szigorú, rendszeresen végzett gyógytornából, nem-szetroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek adásából, esetleg szetroid injekció ízületbe adásából áll. Ezt korábban gyakran kiegészítették altatásban végzett bemozgatással, melyet manapság egyre ritkábban végzünk az esetleges szövődmények (csonttörés, a tok nem megfelelő helyen történő szakadása, stb) miatt. Ezzel a módszerrel felgyorsítható a betegség lefutása, és közel teljes funkció érhető el – 1-1,5 év alatt.

Amennyiben a beteg olyan élethelyzetben van, hogy nem tud ennyi ideig kimaradni a munkából, muszály használni a a karját, vagy az alkalmazott konzervatív kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor célszerű műtétet végezni, melynek során arthroscopos (minimál invazív, ízületi tükrözéses) technikával be lehet hasítani a betegséget kiváltó heges ízületi tokot, és így a nem műtétes kezelésnél jóval gyorsabban elérni a jó funkciót és fájdalommentességet.

A kérdés tehát nem is az, hogy műtét vagy nem műtét, hanem inkább az, hogy van-e a gyógyulásra 1-1,5 éve a betegnek, vagy nincs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése