A befagyott váll igen gyakran okoz súlyos panaszokat,
melyek részben a betegséggel együtt járó fájdalmakból, részben a jelentős
mozgásbeszűkülésből adódnak. Kérdés, hogy mennyire legyünk aktívak a
kezelésben, hiszen tudjuk, hogy az elváltozás 1,5-3 év alatt önmagától gyógyul.
A kezelés alapvetően kétféle lehet: műtétes és nem
műtétes - úgynevezett konzervatív kezelés. A konzervatív kezelés szigorú,
rendszeresen végzett gyógytornából, nem-szetroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek
adásából, esetleg szetroid injekció ízületbe adásából áll. Ezt korábban gyakran
kiegészítették altatásban végzett bemozgatással, melyet manapság egyre
ritkábban végzünk az esetleges szövődmények (csonttörés, a tok nem megfelelő
helyen történő szakadása, stb) miatt. Ezzel a módszerrel felgyorsítható a
betegség lefutása, és közel teljes funkció érhető el – 1-1,5 év alatt.
Amennyiben a beteg olyan élethelyzetben van, hogy nem tud
ennyi ideig kimaradni a munkából, muszáj használni a a karját, vagy az
alkalmazott konzervatív kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor
célszerű műtétet végezni, melynek során arthroscopos (minimál invazív, ízületi
tükrözéses) technikával be lehet hasítani a betegséget kiváltó heges ízületi
tokot, és így a nem műtétes kezelésnél jóval gyorsabban elérni a jó funkciót és
fájdalommentességet.
A kérdés tehát nem is az, hogy műtét vagy nem műtét,
hanem inkább az, hogy van-e a gyógyulásra 1-1,5 éve a betegnek, vagy nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése