A vállízület a mozgásszervrendszer legszabadabb ízülete. Köszönhetően ennek, karunkkal egy teljes gömbfelszín több, mint a felének megfelelő pontokat tudunk elérni. A szabadságnak azonban ára van: a vállízület messze a leggyakraban ficamodó ízületünk. Az esetek döntő többségében (kb. 98 %-ban) elülső-alsó ficam alakul ki, mely rendszerint az ízületi vápa rostos porcának (labrum) szakadásával jár együtt (Bankart-laesio).
Sajnos a ficamok általában fiatal korban jelentkeznek, és gyakori az ismétlődésük: 20 éves kor alatt elszenvedett ficamnál a ismétlődés valószínűsége a szakirodalom szerint 66 és 94 % között mozog, de 30 év alatt is 50-64% esély van az újabb ficamra.
A vállficam mechanizmusa
Elülső-alsó ficam élőben
A hagyományos nem műtétes kezelési stratégia szerint a ficamodott vállízületet repozíció, azaz az ízületi vápába való visszahelyezés után rögzíteni kell 3 hétre úgy, hogy a kart beforgatott helyzetben a törzshöz erősítjük. Ezt követi szerencsés esetben a gyógytorna. Sajnos azonban ismerve a fenti számokat ez az eljárás nem túl sikeres.
Japán szerzők Itoi vezetésével 2007-ben közölték új módszerüket, mely szerint a ficam után a kart kiforgatott helyzetben rögzítik. Így a vállízület tokja elöl, ahol a rostos porc leszakadt, megfeszül, és a leszakadt rostos porcot a feszülő tok pont oda szorítja, ahova vissza kell forrnia. A kar beforgatott helyzete mellet a laza elülső toknak ilyen hatása nincs, így az esély is kisebb arra, hogy a leszakadt labrum a megfelelő helyre tapadjon vissza.
Az Itoi és munkatársai által közölt eredmények meggyőzőnek tűnnek, úgyanis az ő eljárásukkal kezelt betegeknél a ficamok ismétlődését 38 %-al sikerült csökkenteni, összehasonlítva a hagyományosan kezelt csoporttal.
A hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jóga szinte bármelyik fajtája segít a népbetegséggé szélesedő stressz-kezelési nehézségek, stressz okozta problémák, megbetegedések kezelésében, és általánosságban a stressz szint csökkentésében.
A jóga a mellett, hogy napjainkban egyre népszerűbb rekreációs tevékenység, az egészségmegőrzésben, a helytelen életmódból fakadó ártalmak leküzdésében, és a gyógyításban is igen jelentős szerepet tölt be. Szinte minden modern mozgásrendszer (Feldenkrais, Pilates, NIA, stb.) valamilyen módon merít a jóga komplex és szinte kimeríthetetlen eszköztárából. Sőt, aki már valaha részt vett gyógytornán és jógaórán, megtapasztalhatta a mozgásanyag hasonlóságát. Sok egyéb pozitív hatás mellett a helyes testtartás kialakításában is fontos szerepet tölt be a rendszeres, szisztematikus jógagyakorlás. A mozgásszervi panaszok jelentős hányada a nem megfelelő testtartásból fakad.
A megfelelően felépített foglalkozás során a bemelegítő gyakorlatokkal az ízületek mobilitását tudjuk fokozni, valamint javul az egész test vérellátása; a biztonsággal végezhető egyszerű ászanák (jóga pozíció) rendszeres gyakorlással kialakítják az egészséges élethez elengedhetetlen helyes tartást. Ennek következtében kezdetben a mozgásszervi panaszok enyhülnek, majd fokozatosan el is tűnnek. Ezzel párhuzamosan az egész test izomzata és ízületei megerősödnek, az emésztési funkciók javulnak, az általános stressz szint csökken, mely tényezők együttes hatására az általános közérzetben javulás következik be és az állóképesség is fokozódik.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozik a sportegészségügy azzal, hogy a mezitláb futás vagy a cipőben futás az egészségesebb-e. Ismert, hogy a nem megfelelő talajon, nem megfelelő cipőben végzett rendszeres futás nagy megterhelést jelent az ízületekre, annyira, hogy akár a kopásos folyamatokat is felerősíthetik. Amerikai kutatók legutolsó eredményei új megvilágításba helyezik ezt a kérdést.
Dr. Kerrigan és munkatársai 86 felnőttet vizsgáltak, akik először mezitláb, majd cipőben futottak futópadon. Eközben összesen 10 kamerával és 16 jeladóval rögzítették az alsó végtagok mozgásait, valamint a futópadon mérték a keletkező erőket. Azt találták, hogy cipőben futáskor a csípő ízületekben 54, míg a térd ízületekben 36 %-al ébredt nagyobb forganyomaték, mint amikor a futók mezitláb voltak. Ezek alapján arra következtetnek, hogy a megnövekedett erő az ízületeken belül nagyobb igénybevételt jelent, ami elősegítheti a kopásos folyamatok fegyorsulását.
A szerzők figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a vizsgálat eredményei és következtetései több szempontból is kérdésesek: a mérés nem volt teljesen pontos, mindenki, a saját biomechanikájától függetlenül ugyanolyan futócipőt kapott, és az sem egyértelmű, hogy a megnövekedett erő egyenesen vezetne a felgyorsult kopáshoz.
Úgyhogy a kérdés továbbra is nyitva áll: mezitláb, vagy cipőben fussunk? Önök szerint?
Korábban már született egy bejegyzés a csípőprotézisekkel kapcsolatban, így most itt az ideje a térdízületi implantátumokról is szót ejteni. A csípőhöz hasonlóan a térdízület is teherviselő szerepet tölt be az ember életében. Ennek megfelelően igen jelentős terhelés éri az évek során. A térdízületi kopás, artrózis egyéb káros tényező hiányában is jelentkezik általában 60 éves kor körül, de ha kísérőbetegség (csontelhalás, veleszületett deformáció, csont-, porcanyagcsere betegség), vagy szerkezeti változással járó sérülés is fennáll, a degeneratív folyamatok jelentősen felgyorsulhatnak. Az artrózis késői fázisában a protézis beültetés jelentheti a Beteg számára a lehetőséget a fájdalommentes életvitelhez. A csípőprotézisekhez hasonlóan térdízületi implantátumokból is többféle típus létezik, a pótolandó porcfelszín kiterjedésének, elhelyezkedésének megfelelően, illetve a protézis anyagától és a rögzítés módjától függően.
Unicompartmentalis ( közismert magyar nevén szánkó) protézis
Olyan esetekben alkalmazható, ha a térdízületi porcfelszínnek csak az egyik fele ( compartment) károsodott súlyosan, de nem szükséges mindkét oldalt pótolni. A Beteg számára kisebb műtéti terheléssel jár, gyorsabb a rehabilitáció, jelentősen kisebb a csontveszteség a műtét során. Beültetése során fontos szempont, hogy a térdízület lágyrészei ( elülső keresztszalag, oldalszalagok) épek legyenek, így biztosítva az ízületi stabilitást. Az artrózis előrehaladtával az ízület másik oldala is károsodhat, ilyenkor szükségessé válik a protézis cseréje teljes felszínpótló (totál) implantátumra.
Teljes felszínpótló (totál) térdízületi protézis
Kiterjedt ízületi destrukció, következményes instabilitás, szalagelégtelenség esetén javasolt a totál térdprotézis beültetése. Ebben az esetben a lábszárcsont teljes ízületi felszíne és a combcsont teljes ízfelszíne pótlásra kerül. A femoralis (combcsonti) komponens fémből készül, rendszerint polírozott. A tibialis rész ( lábszárcsonti) készülhet egy darabban polietilénből ( all poly), vagy lehet fémtálcás verzió, ilyenkor még egy polietilén betét ( insert) kerül a fém komponensek közé csúszófelszínnek. A beültetés során ez elülső keresztszalag eltávolításra kerül, az oldalszalagok és a hátsó keresztszalag megléte azonban nélkülözhetetlen az ízület stabilitásához ( CR- cruciate retaining – elülső keresztszalag megtartó protézis) . A hátsó keresztszalag sérülése, lazasága, nagy deformitás esetén un. hátsó keresztszalag pótló ( PS- posterior stabilized) protézis beültetése indokolt. Ilyenkor a protézisbe épített ütköző látja el a hiányzó szalag stabilizáló szerepét. A rögzítés módját illetően a csípőprotézisekhez hasonlóan létezik cemetes és cement nélküli változatuk, hazánkban leginkább a cementes verzió használatos. Patellofemoralis protézis
A térdprotézisek ritkán használt típusa. A műtét indikációs köre igen szűk. Kizárólag a patellofemoralis ( térdkalács-combcsont ízület) porcfelszín izolált károsodása esetén ültethető be, hibátlan lágyrészviszonyok mellett. Az artrózis előrehaladtával rendszerint hamar cserére szorul, emellett ára is igen magas, így hazánkban például nem igazán kerül beültetésre nagy szériákban.
Az alábbi videóban a térdprotézis beültetés alapjait magyarázzák el angol nyelven az érdeklődőknek:
Mindig nagy szenzáció egy új családtag érkezése. Mindenki lázasan tervez, szervez, a háttérben pedig dolgozni kezdenek a hormonok is. A kialakuló endokrin káosz többek között ortopédiai megbetegedések kialakulásához is vezethet. Az általános kötőszöveti lazaság ízületi instabilitást, a jelentős testsúlygyarapodás pedig túlterhelést eredményez. E két rendellenesség a legtöbb ízületünk (különösen a teherviselők) számára igen kedvezőtlen feltételeket biztosít. Bejegyzésünkben a terhesség során jellemzően kialakuló panaszokból válogattunk össze néhányat.
Talán a legjellemzőbb probléma terhesség alatt a sokszor tartós derékfájás. Itt lehet a terhesség szót szó szerint értelmezni. A kilencedik hónap végére 10, de akár 20 kg súlytöbblet alakulhat ki, túlterheléses panaszokat eredményezve. A leggyakrabban érintett terület az ágyéki gerincszakasz. Külön szerencsétlenség számára a súly egyenlőtlen eloszlása, ami az egész felsőtest súlypontját előremozdítja. A meglazult szalagrendszer miatt megváltozik a csigolyák helyzete, apró ( mikro-) instabilitás alakul ki. A kisízületekben gyulladás alakul ki, ami irritálhatja az ott futó idegszálakat ( ez okozhat alsó végtagba sugárzó fájdalmat, zsibbadást) Mindezzel párhuzamosan a porckorongok is drámai helyzetbe kerülnek. Két instabil csigolya között ütközőnek lenni nem egyszerű dolog. Sokszor nem is sikerül nekik és discus protrusio ( beboltosulás), vagy hernia ( sérv) alakul ki még komolyabb neurológiai problémát okozva. A hátizomzat egy darabig még bírja lépéssel, de miután kifáradtak az izmok, feszülésük, görcseik okoznak fájdalmat a kismamának. A kezelés legfontosabb eleme a problémás terület tehermentesítése. Fogyás természetesen nem jön szóba, de a sok fekvés enyhíti a panaszokat. Gyulladáscsökkentő, izomlazító gyógyszer szedése csak szülésszel való konzultálást követően javasolt! Igen súlyos esetekben szóba jön a császármetszés is ( természetesen a rendes terminus időpontjában), mert a hüvelyi szülés során alkalmazott préselés a panaszokat súlyosbíthatja. Ez szülészeti, ortopédiai vizsgálat alapján javasolható. Fontos a hátizomzat rendszeres karbantartása, hasznos eljárni kismamatornára, ahol a szükséges gyógytornagyakorlatok begyakorolhatóak. Sajnos a szülést követően sem oldódik meg magától a helyzet. Megszűnik a jelentős súlytöbblet, helyette viszont a gyermek emelgetése okozhat gondot. Az ágyéki gerincszakasz ugyanúgy túlterhelődhet, mintha fizikai munkát végezne a kismama. A továbbiakban ugyanúgy szükséges az izmok erősítése, nyújtása, hogy gerincünk alkalmazkodni tudjon az újabb kihívásokhoz. A gerinchez hasonlóan sokszor egyéb ízületek is megsínylik a várandósságot. Különösen a már említett teherviselő ízületek, térd, csípő, boka kerülnek veszélybe. Visszatérő ízületi fájdalmak, folyadékgyülem, mozgáskorlátozottság nehezíthetik a gyermekét váró kismama életét. A panaszok kialakulásában ugyanúgy a túlterhelés, instabilitás és a fokozott gyulladáskészség játszanak főszerepet. Az érintett ízület megtelik folyadékkal, a tok feszül, az ízület mozgása beszűkül. A fájdalom sokszor egész jelentéktelen megterhelést követően, hirtelen, nagy intenzitással jelentkezik és csak igen nehezen kontrollálható. Sok esetben még a teljes nyugalomba helyezés is csak átmeneti javulást eredményez. Nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével indokolt lehet. Érdekes, hogy a szülést követően a fájdalom sokszor szinte azonnal elmúlik, gyakorlatilag különösebb kezelés nélkül. Egy másik gyakori gyulladásos betegségcsoport a különböző mozgató inak tenosynovitise. Leginkább a csuklót feszítő inak ínhüvelyét érintő és a korábban leírtakhoz hasonlóan fájdalommal, mozgásbeszűküléssel járó elváltozás. Az ínhüvely gyulladása során beszűkül az ín mozgását elvileg akadálytalanul lehetővé tévő alagút és a kéz mozgatásakor folyamatos mechanikai irritáció lép fel az ínon és környezetében. Mondanom sem kell, hogy ez nincs kedvező hatással az ín normális működésére. A gyulladás és az általa kiváltott hegesedés nehezíti az ín mozgását, emiatt a csukló hátrafeszítése akadályozottá válik, a fájdalom miatt pedig nem is kíván a Kismama ilyen mozdulatokat végezni. A gyulladás egyik gyakori következményei a különböző helyeken megjelenő folyadékkal teli tömlők, a ganglionok megjelenése. Természetesen a ganglionok mindig a gyulladt ínak mellett alakulnak ki, bőrt felemelő, cseresznye nagyságú, nyomásra érzékeny dudorok formájában. Súlyos fájdalmak esetén szóba jöhet a ganglion leszívása ( átmeneti eredmény, hamarosan újra telítődhet), vagy eltávolítása helyi érzéstelenítésben. Az ínhüvelygyulladások kezelése a már jól ismert elvek szerint szigorú kímélet, rögzítő használata, óvatos tornásztatás, hűtés, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével. Lábpanaszok A korábban már említett bokaízületi gyulladás mellett egyéb lábproblémák is előfordulhatnak terhesség alatt. Lábfej, lábszárduzzanat ( ödéma), lúdtalp, sarokfájdalom a leggyakoribbak. A lúdtalp ( hosszboltozat süllyedés ) kialakulásáért leginkább a fokozott kötőszöveti lazaság a felelős. Megnyúlnak a boltozatot stabilizáló szalagok és a lábcsontok szétterülnek. Olyan csont- és porcfelszínek kerülnek terhelés alá, melyek nem ilyen irányú és mértékű terhelésre lettek tervezve. Ez a megváltozott statikai helyzet helyi gyulladáshoz, a talpi kötőszövetes lemez ( plantaris fascia) feszüléséhez, túlterheléséhez vezet. A fascia tapadásánál a sarokcsonton csonthártyagyulladás alakulhat ki, a lábtőízületek bántalma pedig a lábszár felé kisugárzó fájdalmat eredményezhet. A legegyszerűbb kezelési mód jól kialakított lúdtalpbetét viselése, valamint a napi rendszeres lábizomtorna. Saroktáji fájdalmaknál jó szolgálatot tehet egy pár szilikonos sarokék viselése, mely kissé emeli a sarkat jobb helyzetet biztosítva a csontoknak, valamint kényelmes, puha ágyat biztosít az érzékeny csonthártyának. Fontos a megfelelő stabilitású, vastag talpú ( rezgéscsillapítás!), kényelmes cipők viselése. A lábszár és lábfej duzzanat (ödéma) oka az alsó végtag keringésének lassulása és az emiatt a szövetek közé kipréselődő folyadék. A láb duzzadt, esetleg lividen elszíneződött a pangó vér miatt. Az ödéma megelőzésére, kezelésére a legjobb módszerek:
- a lábak gyakori polcolása - megfelelő lábbeli viselése: túl szűk, vagy rövid cipő elszoríthatja a láb keringését - szegés nélküli zokni, harisnya viselése: szintén elnyomhatja a keringést - Amennyiben sokat kell ülni, érdemes gyakran felállni, átmozgatni az izmokat, így serkentve a vérkeringést - Sok mozgás, izomtorna - nagy mennyiségű folyadékbevitel - kiegyensúlyozott, sószegény étrend - érdemes a lábméretet gyakran ellenőrizni, mert a terhesség alatt akár több számmal is nagyobbodhat a fenti elváltozások miatt és a cipők cseréjére is szükség lehet.
Ezek után már csak egy érdekes elváltozásról írnék, amely jellemzően akkor jelentkezhet, amikor már mindenki azt hiszi, hogy végre vége, mégpedig a szülést követően. Kezelést ritkán igénylő, de sokszor panaszt okozó elváltozás a hüvelyi szülés alatt kialakuló symphysiolysis, vagyis a medence szétnyílása. A nyílás mértéke változó, általában 1-2 cm, de láttunk már 8 cm-es elmozdulást is. Műtéti ellátást igen ritkán igényel, legtöbbször egy széles medenceszorító bőröv megfelelő megoldást nyújt. Érdekes, hogy panaszok esetén a Beteget járatni kell, a fájdalmai így előbb szűnnek. A nyílás a későbbiekben megmaradhat, de panaszokat már nem okoz.
40 hét egy percben:
És most lássuk a terhesség kellemetlen velejáróit más szempontból nézve:
